Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 5. szám - Méhes Károly: Poszt; Az első reggelen; Beismerő vallomás (versek)

Az első reggelen

Nem is a reggel, a köd, csak a szemeim, a lelkem: elmosódó ecsetvonásokkal haladok a belváros felé, és a járdán valami piros, mozdulatlan; messziről lesem: alma-e, paradicsom (ilyenkor paradicsom!), de nem az. Hát így közelít a tél: ráfagyott vérrel levágott macskafej, azért olyan piros, itt a Gyerekklinika mellett, hol én is tanultam vérezni, s még ma is a kötődés, a rongyos géz & gúz idő!

Táskámban épp kis vérpiros könyv (belőlem . . .), újabb iszonyú közelítések, macskafejek.

De ez csak egy pillanat. Folyamatosan haladok tovább. Majd . . ., majd . . . Holnap úgyis péntek, 13-a.

Beismerő vallomás

Jól vagyok.

Nem igaz, hogy szívemtől kérgesednek áfák. De ha a puha bőrű égen félhö-fekélyek sokasodnak, az fáj nagyon. A világ e távoli szögletén — Istenhez közelinek mondják egyesek szelek csomagolják s szállítják az álmokat messzi-sehovába, mégse panaszkodom.

,Jól vagyok” — mondom, akárha egy legendát idéznék, miközben testem szöveteivel kárpitozzák köröttem az idő pattogó bútorait.