Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Vári Fábián László: Összefoglalás (vers)
Vári Fábián László Összefoglalás Bátorítsd nyelvem, Istenem, rázd meg az eget felettem, merthogy kegyelmedből talán én is költőnek születtem, akár azok, kik „széllel szemben” megkísérlik, megpróbálják, bőrükbe sütve felmutatják, mi mindent kell kibírnia — í rettentse bár Szibéria, emelt fővel indul az ember, foga közt hordva elveit járja a titkok termeit, hogy vértet szerezzen magának, mert elviszik lánctalpas huszárnak Európába — messzire. Hogy repedne meg a föld szíve, s azon túl is hadd essék bármi! Szóval és betűvel protestálni itt miért, kik miatt érdemes? Csak duruzsolnak, csak mondogatják: nem lesz itt soha más szabadság, mint amit annak mondanak. Bólint sok jámbor, helybenhagyja, pedig hát hazugság volt az anyja, s még micsoda vádak hangzanak! Tollaink önnön vérükbe fúltak, múzsáink elkurvultanak.
