Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 1. szám - Szikra János: Nincs érv, Felhőrét, A halálra ítélt menet, Kavics, Az a mondat, Barátom mondja (versek)

Az a vers csak, az a mondat, melyben combok harangoznak, félrevert szívek dobognak, melyben nincs cél, csak utak —

s szemedre-vak választottad pupilláján

hazafelé vonulóban

énekelve húznak át a vadludak.

Barátom mondja

Madarász Imrének

Azonképpen a vadludak hazátlan létéhez, észak-dél, kelet s nyugat közt hullámló népéhez, sohasem itt és soha amott, de mindig közben — mágneses rúdon: cél nélkül úton, ösztönök légáramán.

Olyik, ha fárad, hátra marad, s melyünkben ég lobban, vezérlúd-bátran élőnkbe vág, mert nem válhat ronggyá, nem züllhet cenkké az árva csapat, ameddig egyönk muszájból, dacból,

megharcolt gőggel örökkön élen — s nyugodtan, tempósan, szépen követjük mi, akár az Éden madarai.