Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 4. szám - Tatár Sándor: Az el-elkészülő költőről, ’Mint malom a hol?’ (versek)
Tatár Sándor Az el-készülő költőről Sem ezt, sem azt Már egyedül csak azt, mi végső A többiek csak éljék életük Egy hangot csak, mely tiszta, mint az ékkő — mely nem vakít, bár fénye mélyre süt Átléptél annyi-annyi éven És milyen kevés, ’mi végül maradt — ehhez van jussod; ha tud, ez zenéljen, ha van még én a hagymahéj alatt Lehet: a szabad ég is levegőtlen Ujjad sálat keres, lám, meglazítani s tudod: ezek egy test; egy bármilyen test kínjai ; s mégis — ami egyebed még van, elmenöben, kidadogni se tudnád, nemhogy megtanítani Megnyugvás? Senkitől, ha nem tetőled Mint téli ég, lesz csontod oly fehérlö — ha egyáltalán, úgy csak magadból érted Őt meg: már egyedül csak azt, mi végső ,Mint malom a hol?’ Veress Miklósnak Ez itt a Styx partja talán már — hisz Hadész sem üres találmány Mint Kerberosznak nyála, forr Madár szelné át — szárnya por . . . S magaslik, mintha tilalom, a habok fölé egy malom * * * 16
