Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 4. szám - Szepesi Attila: A havazásra (vers)
Szepesi Attila A havazásra Havazik odakünn, havazik idebenn háztetőkre és eltört dallamokra, s a varjak mint egy éjfekete szikla úgy súlyosulnak a város fölé . . . Kerge pilinke, pillék, hópihék, keringve szálló, dermedt csillagok; vigyázzatok ránk, Isten megfagyott könnycseppjei, mert ezredvégi tél van, örökös tél, végtelen szürkület. Magunk vagyunk, mágusaink kihalnak, Weöres, Nemes Nagy Ágnes, Vas, Csanádi, akik nevet adtak az évszakoknak . . . Vacogunk kufárok prédájaként az ólomezüst havazás alatt, e világvégi szemétdombra lökve araszoló férgeknek étekül. Ernyők 1
/
