Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3. szám - Féja Endre: Egy kapcsolat dokumentumai - Kós Károly: Levelek Féja Gézához
következő dermedt-vibráló csendben ott volt Kós Károly: olyan erővel és szeretettel gondolta-idézte oda egy tele terem közönsége ...” Lásd, ez jól esett nekem, és köszönöm Néked úgy, ahogy ezt a közönség is megköszönte. Leveledből megállapítottam — amire eddig nem is gondoltam —, hogy Te éppen 18 évvel vagy fiatalabb, mint én. Ami nagy korkülönbség, mert lám Te sem vagy ugyan már fiatal, gondolataid is vissza-visszakalandoznak a múltba, de egyúttal még előre is tudsz nézni, dolgozni is tudsz, regényt fejeztél be, és vannak terveid a jövőre nézve is. Én viszont már csak a múltban élek, abban a hosszú és zivataros múlt világban, melyben mégis olyan szép és boldog volt az életem, hogy nem cserélném el azt senki máséval. Református létemre hiszek a praedestinációban. Nem én, hanem a Sors igazította így az én életemet, s én hálás vagyok ezért a Sorsomnak. És kívánom, hogy minden jóemberemhez legyen a Sors olyan kegyes, mint amilyen hozzám volt. Ezek után még csak annyit: vigyázz az egészségedre, hogy még sok esztendeig tudjál nemcsak emlékezni, de alkotni is. Igaz baráti szeretettel ölel az öreg Kós Károly Engel Tevan István: „Mi oka, hogy Magyarországban a játékszíni mesterség lábra nem tud kapni?** 31
