Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - Beke György: „Rejtőzködő öntudat” (Jegyzetek Mák Ferenc könyve kapcsán)
Beke György „Rejtőzködő öntudat” Jegyzetek Mák Ferenc könyve kapcsán* • - Tito marsall ideológiai határőrei ámítás dolgában nagyobb mesterek voltak a Groza-kormánynál is. Jóformán be sem fejeződött a vérbosszú Bácskában, negyvenezer magyar felülről elrendelt legyilkolása, és az „új Jugoszlávia” már a népek testvériségének és egyenlőségének fénylő csillaga a Balkán égboltján. Még érvényben vannak a vajdasági tartományi pártbizottság eligazításai a partizánok számára, hogy tudniillik, gyilkolják a magyarokat, ahol érik őket: „A nép érzi, hogy szükség van erre a határozott lépésre, s hogy szükség van olyan energikus lépésekre, amelyek biztosítják Bácska jugoszláv jellegét.” Tiszta beszéd, cinikus bevallása a néprajzi állapotokat megváltoztatni hivatott genocidi- umnak. És a partizán komisszárok rendszeresen jelentik folötteseiknek, azok meg magának Tito marsallnak, hogy hány magyar (meg német) „betolakodót” küldtek a másvilágra. Ugyanis a partizán parancs kellő történelmi „felvilágosításról” sem feledkezett meg: a magyarok, a török elől menekülő szerbeket befogadó bácskai magyarok egyszerre „idegen elemekké” válnak a rögeszmés szerb kontinuitásban, idegenekké, akiket „azokra a területekre telepítettek, ahol elődeink irtották ki az erdőket, csapolták le a mocsarakat, megteremtve a civilizált élethez szükséges feltételeket.” E történelmi „tisztogatással” egyidőben másfajta jelentések készülnek Újvidéken, Belgrádban a sajtónak, a rádiónak, a diplomatáknak: békéről, megértésről, összefogásról a Vajdaság népei között. Ilyen üzenet érkezik el hozzánk a Székelyföldre is, a brassói Népi Egység című napilap útján, 1945. április 14-én. Budapesti közvetítéssel jön a nyugtatás. „Bevalljuk, hogy az első időben bizony szorongással gondoltunk a bácskai és bánáti magyarokra. Féltünk, hogy a három év alatt elkövetett fasiszta rémtettekért majd a vajdasági parasztnak kell véres árat fizetnie. De minél több hír érkezik hozzánk, annál nagyobb örömmel vesszük tudomásul, hogy Tito tábornagy Jugoszláviája nem azonos a nemzetiségeket elnyomó, reakciós, 1941 előtti Jugoszláviával.” Vajon annyira el volt zárva Magyarország az „új Jugoszláviától”, hogy semmilyen hír nem szivárgott át negyvenezer magyar tragédiájáról? Még a Bácskából elűzött - és részint lemészárolt - bukovinai székelyek hozzátartozóinak jajszavát sem hallották meg a pesti szerkesztőségekben? Milyen lelkiismerettel fogalmazták meg az álnok tudósításokat a vajdasági magyarok boldog egyenlőségéről a tömegsírok riasztó árnyékában? Azt se mondhatjuk, hogy így rendelte el Rákosi, illetve az ő közvetítésével Moszkva, hiszen koalíciós idők járnak Magyarországon, s ha a Magyar Távirati Iroda vagy a kommunista sajtó hazudik, a kisgazdák vagy az ellenzék lapjai azonnal cáfolhattak. Ez * Mák Ferenc: Fényességek titkai, Életjel Könyvek, Szabadka 80
