Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - Poszler György: Homér és Osszián
lami elé néz, vissza. Nem valami után, előre. Vannak-e hát állócsillagok, amikre mutatni lehet? Mit tehet a mai írástudó? Csak töredék válaszok adhatók. Mítoszok romjain A XIX. század kihordott-kiforrott két nagy eszmét. A tudomány és tudás hite mellett a kor nagy mítoszait. Az egyik a nemzeti gondolat, a másik a szociális meggyőződés. Az elsőben a világtörténelem nemzetekben mint szubjektumokban fejlődik. E fejlődés kiteljesedése a világtörténelem értelme. Előlegezője és összefoglalója a hegeli filozófia. A másodikban a világtörténelem osztályokban mint szubjektumokban fejlődik. E fejlődés megfejtése a világtörténelem titka. Értelmezője és beteljesítője a szocialista mozgalom. A nemzeti eszme valódi, megrontatlan értelme a kultúrák sokféleségének humánumot gazdagító megvalósulása. A szociális meggyőződés valódi, megrontatlan értelme az elesettek szolidaritásának humánumot védő megvalósulása. Beteljesedésük vagy eltorzulásuk a századforduló dilemmája. Velük indult az új század, a kultúra botránysorozata. Együtt vagy egymás ellen? Együtt ígérték a XX. század üdvösségét. Egymás ellen okozták a XX. század kárhozatát. És mi van a század- és ezredvégen? Nem lehet nem keményen fogalmazni. A két eszme és mítosz a végponton, a visszáján önmaga ellentétébe fordult. A nemzeti eszméből-mítoszból az uralkodó faj náci rögeszméje-antimítosza lett. A szociális eszméből-mítoszból az uralkodó osztály bolsevista rögeszméje-antimítosza lett. Ám a század közepén és végén mindkettő összeomlott. És a rögeszmék és antimítoszok romhalmaza maga alá temette az eszméket és mítoszokat is. A feladat nagyon nehéz, de szinte egyértelmű. Romeltakarítás kívántatik. Az eszméket és mítoszokat maga alá temető romhalmaz eltakarítása. Hogy előkerülhessen alóla a nácizmustól és fajfogalomtól le nem járatott nemzeti és a bolsevizmustól és osztályfogalomtól le nem járatott szociális gondolat. Nemzeti gondolat morális alapon. Nem elválasztva, hanem összekötve. Nem elutasító gőggel, de elismerő méltósággal. És szociális gondolat morális alapon. Nem gyűlölettel, hanem szeretettel. Nem támadó indulattal, de védő szolidaritással. Talán mindkettőt munkálhatja az írástudó. Kutyák és Kecskék Emlékszem Sánta remekére a hatvanas évekből. Az elnyomottság alapparadigmája. A végső ponton megragadva. Nácik. Lovasok az erdei tisztáson. Egyenruha és gumibot. Ló, egyenruha és gumibot fenyegetése kényszeríti a gyerekeket, hogy a kutyát kecskének, a kecskét kutyának mondja. Miközben nagyapja szemlesütve vágja a fát. Magára hagyva unokáját, kiszolgáltatva az önkénynek. Márpedig végső erkölcsi-szellemi megaláztatásról van szó. Megfordítja, feje tetejére állítja kép és hang, szó és fogalom, jel és jelentés normálnyelvi-elemi logikai viszonyát. Amely egyben értelmi-emberi viszony is. Az ember mentális fejlődéstörténete sűrítetten bennefoglaltatik. Most talán lehullott mindenféle kényszer. Érvénytelen az egyen- ruhás-gumibotos lovasok emberi értelmet-méltóságot tipró infemális antilogikája. A kutya kutyának, a kecske kecskének nevezhető. Sőt, nevezendő is. Ám nem megy egyszerűen. Vissza kell találni a humanista szemantika egyszeregyéhez. Elölről kell kezdeni a világ gondolati-nyelvi újrateremtését. Meg kell nevezni a dolgokat. Visszakeresztelni őket eredeti nevükre. Kimondani a régi-új nevet és leírni. 25
