Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - Orosz László: Németh László és Kecskemét
Orosz László Németh László és Kecskemét JL jLecskeméti emlékeit fölidéző írásában, 1958-ban így vallott Németh László: „Kecskemét a diadalmas belterjesség, a homokból tüzes és illatos minőséget csikaró munka és lelemény jelképe lett szememben - az, amit A minőség forradalmá-ban meghirdettem. Amikor Kertmagyarország eszméjét s nevét a magyar gondolkodásba belévetettem: voltaképp Magyarország elkecskemétiesí- tésére gondoltam.” Kétfelől közelíthetjük meg Kecskemét kiemelkedő szerepét életművében: Hogyan jutott kapcsolatba a várossal, milyen élmények, ösztönzések érték itt? Milyen volt valójában az 1930-as évek Kecskemétje, mennyiben szolgált rá, hogy példamutató jelképpé emelkedjék az író szemében? Kecskeméti emlékek (a Kiadatlan tanulmányokban Kecskemét) című, imént idézett másában Németh László elmondja, hogy 1932 nyarán, amikor elhatározta a Tanú megindítását, nyomdát keresett. Érdeklődő leveleire több ajánlatot kapott, kedvezőbbet is, mint Kecskemétről, mégis az itteni Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Részvénytársaság, közkeletű nevén a Részvény Nyomda mellett döntött, mert megnyerte személyesen jelentkező vezetőjének, Tóth Lászlónak irodalmi tájékozottsága, amelyből az is kitűnt, hogy „kedvére volt a különös folyóirat, amelyen át ő is segít az állóvízzé vált irodalom megkavarásában”. Tóth László jól ismerte azokat a folyóiratokat, a Nyugatot, a Napkeletet, a Protestáns Szemlét, amelyekben Németh László korábbi írásai megjelentek; a Protestáns Szemle egyenesen a kecskeméti Részvény Nyomdában készült, s az közölte 1932 júniusában Gulyás Pál Németh László-tanulmányát, amely az írónak döntő lökést adott a Tanú megindítására. Tóth László a Tanú terjesztéséből is oroszlánrészt vállalva harcostársként szegődött Németh László mellé. Ezt nyugtázta az író dedikációja 1933 októberében, az első évfolyam zárásakor: „Tóth Lászlónak, közös küzdelmek emlékéül és zálogául, barátja, Németh László.” A Tanú képviselte szellemiség nem volt idegen a nyomda részvényesei, az őket képviselő igazgatóság és felügyelőbizottság számára sem. A részvények többsége a kecskeméti református egyház, lelkészek, tanárok s az egyházhoz kötődő értelmiségiek tulajdonában volt. Ez az egyház szociális felelősséggel párosuló, az akkori országos politikával elégedetlen, ellenzéki, protestáló hagyományokat őrzött. Jellemző erre egyik lelkészének, Muraközy Gyulának ismertetése 1934-ben a Református Életben a szintén a Részvény Nyomdában előállított, a Tanúhoz több szállal kapcsolódó Válaszról: „...sokkal súlyosabb sereg, sokkal roskasztóbb mondanivalókat hoz, sokkal közelebb áll hozzánk világszemléletben, semhogy az evanOrosz László, Poszler György és Török Endre tanulmánya elhangzott vitaindítóként, Máriás József tanulmánya egyik hozzászólásként A szellem lehetőségei a XX. század végén címmel rendezett tanácskozáson. Olvasóink előtt ismert, előzetesen folyóiratunk szeptemberi számát szenteltük e témának. A szeptemberi szám és a tanácskozás anyagát terveink szerint kötetben is megjelentetjük. 13
