Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 11. szám - Isztray Botond: Út - az elhallgatat könyv (Tábor Béla: A zsidóság két útja)

hogy azonosság és különbség abszolút egybeesését vallja valóságnak, nyilatkoztatja és jelzi. Jel az Egy-jelzés horizontjára vonva, úton levő egyéniség, depotencia- lizálódva szentelődő lehetőség, vágy. De az ember mint ember egy adott egyéniség létmódjában találja magát, létezése definitiv, ő mindig a másik, s éppen ezért nagyon igazak Franz Baader szavai az emberi társulásról: „Nem csupán könnyelműség vagy véletlen, hanem még egy bűncselekmény is összehozhatja az embereket, de ebből nem következik, hogy együttmaradásuk is véletlen vagy bűnös, mert az ember hatalmában áll hitvány indítékból jobbat tenni. így például Ínség vagy alantas szükséglet hoz össze, ám a kapcsolat megmarad, s közben az Ínség elmúlik. Ekként számunkra minden természetes szeretet mintegy közvetlenül adott, de egyúttal feladott, és a közvetítő alakítás jobbat nyer belőle.”

Itt ragadja meg Tábor Béla a zsidó faj, a fajiság problémáját, sors-történet és elszakadás-történet határán, a feladatnál. Ennek megfelelően a faj szellemi közösség, a fajiság végső közvetítő a történelmi ember és a szellem között. És - bár ezt Tábor Béla nem mondja - ezért felülmúlhatatlan példa ős Izrael minden lehetséges emberi közösség számára. Mert a társulást vallási feladatnak először Izrael ismerte fel, ez maga Izrael. Övé az elsőség. Az így értett fajt fajlagosító három ismérvben, tudniillik hogy a faj múlt, érték és nyelvközösség, talán nem merészség felismerni a szellem csodájáról elmondott hármasság analógját: van, minden egyes eset csoda (értékké teremtés), minden egyes eset ugyanaz az egy csoda (minden jel jelentős: logosz-nyelv). Analógia a feladat hangsúlyával.

Izrael úton van, és az úton-lét nem valami statikus létező, hanem dinamikus történés. Az utat Tábor Béla áldozati útnak nevezi, s ez az út a tizedik és az első Ige között feszül. Az áldozati út, az áldozat szellemének érzékeltetésére segítségül hívom Ouaknin rabbit: Az áldozat a közelség nyíló-nyitó tere, amelyben minden jelentés a megnyílásban képződik. Nem megragadás, nem fogalom, hanem érintés, simogatás. Az áldozat antiobjektum. A tárgy megragadás, birtoklás; az intervallum: simogatás, elengedés. Óhatatlanul eszembe jut a Tao egy körülírása: „A Tao, mely Tao lehet, nem valódi Tao.” A Taoról nem lehet beszélni, a Tao beszél. Menni és megállni, fej a keresztben, ritmikus mozgás, jang és jin. Előre menni. A kéz a szabad láb, a láb a megalapozó kéz: ok és alap egyesítve. Aki fogalmat csinál, kezével megtapos, üt; aki lábával csak érintene, elzuhan. Kell a lehetetlen, hogy elérhető legyen a lehetséges, mondja Ouaknin. A puszta okság megszakítása: értelemteremtés. És az etika mondás és nem a már elmondott. A simogatás etikája dialógus, alapja az objektív és abszolút tudás elutasítása, visszahúzódás a visz- szahúzódó kezdetben. Az ilyes párbeszédben elragadtatottság a közösségi politikum tere, metszi a közönséges társulás síkvilágát, benne az előreláthatatlan jelenik meg, mert a feszültség, a dialógus dimenziójában az ember átalakul.

Tábor Béla szerint az áldozati útra a tíz parancs mutat rá. Az út a tizediknél kezdődik: a birtokszerzési vágy feláldozásának parancsánál; s e hírvágy alárendelését követeli meg a lét egyre tágabb dimenzióiban a szeretet egyesítő hatalmának, mígnem az első Igében a személyes Isten megjelenik a személlyé vált embernek. Látnivaló, ezen az úton csak az jár, ezen az úton csak az ismer meg, aki életét teljes szívvel égő-áldozatul adja az egy valóság csodájának, és ebben az áldozati fényben növekedve az út és a megismert teremtője is.

A könyv a kereszténység és zsidóság különbségét, hangsúlykülönbségét a beteljesülés és a beteljesüléshez vezető út különbségében látja. A személy beteljesüléséről, a hitről pedig ezt mondja: személy hisz a személyben. De emlékezzünk csak: az első parancsban a személyes Isten megjelenik a személlyé vált embernek. Jézus mondja: út vagyok; Jézus mondja: legyetek átmenők; a bibliai zsidóság ezt hallja: legyetek papi nép. Úgy vélem mindezt megfontolva nagyon nehéz megérteni a zsi82