Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Bereznai Zsuzsanna: A kecskeméti zsidó lakodalom
a menyasszony fogadalmat tett, hogy elismeri férjének, s odaadó felesége lesz az lírának.” A menyasszony háromszori vagy hétszeri körbejáratása Scheiber Sándor szerint a varázskörök maradványa, mely óvó-elhárttó jelleggel a gonosz szellemek távoltartását célozta.12 A körbejárás mint mágikus cselekvésforma többjelentésü, s ez esetben nemcsak a védelmet nyújtó mágikus kör, hanem befogadó jellegű rítus jelentéssel is bír. Kecskeméten a század elején a neológ zsidók is megdörzsölték hamuval a vőlegény homlokát, hogy „emlékezzék az élet elmúlására”. A század első évtizedeiből Újvári Péter is arról tudósít, hogy „egyes községekben a soh’ sem teljes zsidó öröm kifejezéseképp hamut hintenek a vőlegény homlokára”.13 A menyasszony körbejáratása után kezdetét vette a tulajdonképpeni szertartás. A rabbi áldást mondott, majd a vőlegény felhúzta a gyűrűket, melyhez imát mondtak. Az esküvő után hazamentek, ahol a család felköszöntötte az új párt. Az új asszony apja a családi életről beszélt, a házasság tisztaságáról, majd a vő is fölállt, s megköszönte a szülőknek, hogy lányukat felnevelték. A halott szülőkről is megemlékeztek. Ezután megkezdődött a lakodalom. Ahol nem volt kóser háztartás, ott a rabbi nem evett. Amikor már emelkedett volt a hangulat, akkor zsebkendőben egy vékony pezsgőspoharat hoztak, s a vőlegény rálépett. Ekkor azt mondták, hogy „mazl topf”, azaz jó szerencsét. Egy darabkáját a fiatalasszony eltette, a többit a lányok szétkapkodták, hogy nekik is legyen szerencséjük, s hamarosan férjhez mehessenek. Országszerte általános szokás volt, hogy míg az eljegyzésen tányért, az esküvő után, illetve a lakodalomban poharat törtek. Azt tartották, hogyha egy lány egy cserepet megszerez belőle, még abban az évben férjhez megy14, vagy akinek hét darabot sikerül összegyűjtenie, az a hetedik cserép esztendejében „Sidach”-ot csinál, vagyis házasságot köt.” Kiskunfélegyházán az a szokás volt ismeretes, hogy az esküvői szertartás után, a chüpénél a menyasszonynak bekötötték a szemét, s rá kellett lépnie a pohárra. Ha sikerült, úgy tartották szerencsés lesz a házassága.16 Verpeléten az esküvő után a templomból kilépő vőlegény szemét kötötték be, megforgatták, s ha az elébe kitett üvegpoharat el tudta taposni, akkor azt jósolták, hogy annak jó lesz a házassága.17 Az esküvői pohártörés is a rossz szellemek elriasztását szolgáló „megtévesztő mágia”, mely egyetemes folklór jelenség.18 Jegyzetek 1. Dr. Jólesz Károly, 1985. 66-67. p. 2. Dr. Jólesz Károly, 1985. 87. p. 3. Scheiber Sándor, 1984. 257-283. pp. 4. Scheiber Sándor, 1984. 257-283. pp. 5. Dr. Jólesz Károly, 1985. 103. p. 6. A Kirz család krónikája a XVI. századtól az 1930-as évekig kíséri végig a család történetét. A család legrégebben ismert őse egy németalföldi fejedelemnek volt az udvari bankárja, majd Morvaországon, Lipótszentmiklóson át a múlt században telepedtek le Kecske75
