Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Kerék Imre: S tarkótól talpig átjár, Szozopol, Amikor legnagyobb (versek)
Szozopol a part kövén szétloccsan a zúduló hullám leláncolt csónakok ingának öblös farukba visszahullik íveket írva a sűrű permet gördülve lassan már a zenitre ér a Nap sirályhad surrog a víz fölött vérfagylaló vad vijjogással csap le a tornyosodó habokra hal- s fűszerillat leng tovalépsz a szűk utcák során tenyérnyi kis udvarok kerítésén átkandikálva rádköszön egy fügefácska ága s a tarka forgatagba vegyülve még magadra ismersz olykor egy-egy futó mosolyban egy szemvillanásban s már tudod egyszer ez is csak emlék lesz vagy még annyi sem tovatűnik az idő szelében mint libegő törékeny lepke csak sajgó hiánya lüktet utána soká szemedben Amikor legnagyobb Amikor belül már a legnagyobb a zűrzavar: egyszerre átsajog zsibbadt érzékeiden a való, elég egy rózsatő felvillanó torkolattüze, egy zöld lombos ág eleven rajza az ablakon át, egy nem-tudom-milyen-nevű madár szárny ver desése, amint tovaszáll - s megnyílnak hirtelen a zsilipek, kifele zúdul minden, ami bent föltorlódott, s beleoldódik a létezés sodró hullámaiba, míg lassan kitisztul a benti táj és az egyensúly, a rend helyreáll.
