Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Villányi László: Mondat, Lassan, Kérés, Utazás, Jövő (versek)
Utazás Ha megpróbálnám összerakni: a jövőből visszavetített képeket, a félelmet: képes leszek-e látni, majd az érzékeim által kiemelt részleteket: a rozsdát az ablak szélén, a hallgatag utasok elcserélt arcát, a meglopott asszony jajveszékelését, az idegen állomásnevek ízét, a temetőből az avart, a gyertyák fényét, a mákos spirált, gyümölcstea illatát, a völgy öregedő színeit, „amint elfut a Szinva-patak”, a mókus komikus mozdulatait, a távolból érkező, különös zenét, a tokaji szamorodnit (száraz), a csókolózó, gyönyörű párt a peronon, az angol nyelv ritmusát, utóbb a tétova kérdést: láttam-e, ha mindezt gondosan összeilleszteném, mintha soha, el se utaztam volna. Jovo Be jó, hogy van jövő idő: megérintesz majd egy napon, miként még nem, szólítasz, nyelvünknek új mondatával, látunk meg nem látottat, sétálunk ismeretlen földön, tiéd lesz a születő vers - és újra megéljük egymást -, de jó, hogy van jövő idő.
