Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Bisztray Ádám: Csak annyi időt, Prospero, Kálnoky, alias Homálynoky úrnak, ODAÁT (versek)
Bisztray Adám Csak annyi időt Csak annyi időt hagyj, kélni lássam a Napot, felszálló ködökben tisztulni nyárfáim jáspis templomát, csak annyi időt, míg sötét bójám a vetésben futó hullámból fölmerül, nyári erdőn a déli sugarat vércse nyitott szárnya szitálja rám, csak annyit még, feljussak a hegyre, hol ritka tölgyesem alatt egy forrás bugyog örökké, s hadd fütyörésszek magamban kérve lassú reggelt. Prospero Milánód, az intrikus-áruló vér lánykáddal egy sajkára bíz, vigyen taraján a haragvó tenger vagy emésszen meg a nagy bendő. Delejtü, égi térkép semmit nem tud a szigetről, mely fodros, selyem homokot kínál és barlangot nyit előtted, legyen új könyvtárszobád. Kalibán a szolgád és Ariel, torz boszorkányfi és kék köntösű villő, de anya szültét hatalom nem üdvözíti. Ezért kell eltörnöd a pálcát, ezért támasztasz előtte vihart, alig várod, hogy tiéidnek megbocsáss.
