Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 11. szám - Tóth István: Párbeszédek (versciklus)

Tóth István

Párbeszédek

Nap és hold-Te úgy ígérsz kalandot, rejtett kincset, mi nincs meg, hogy aranyom elrontod, és mégis néked hisznek.- Te a fajsúlyt javítod, s elsápaszt arany lényed; oly teljesen vagy itt, hogy tőled más alig fér meg.

Forrás és szikla- Mind könnyezem zokogva,

s te hallgatsz meddőn, fennen;

a születésem óta

tudom, hogy el kell mennem.- Mind hallgatok, s csak állok, nincs helye itt a szónak.

Vedd ez a szótlanságot kemény útravalónak.

Tócsa és ég- Szememben te fürdöl meg, s én ettől leszek tisztább; fényeid szemgödrömnek vakablakát megnyitják.- Szememben te lakói, míg alul is boltozottan fénylő kozmosszá bomlik szemgödrünk az iszapban.