Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 11. szám - Határ Győző: Hullámsír, Hölgyválasz, Sokszor úgy, Egyszerű ember jámbor politikai krédója (versek)

tengerjárók hantján nem nőnek virágok nem hajt szarkaláb se fü se lomb se lőne pántos rozsdájába ikra lé szivárog: horgonyozza sírját jeltelen kölönc

31

Hölgyválasz

i ' i

az ember eleinte csak joviálisán megjátssza az öregséget. Azután tréfásan be- leérzelgi magát. Addig-addig, hogy egyszercsak kiderül - a játék csapda volt; a csapda fogókajmói összezárulnak körülötte és ő - öreg

megfordul a játék. Egy-két legénykedést színlel. Nem sikerül

„hölgyválasz”? Rá nem esik választás

nekifutásból? Visszagurul

veszi a kanyart? Belenyekken s ottmarad- Ahaha-aaa! Nem magának való az, apó!

megsértődni sincs érkezése: levegő után kapkod; reszket; verejtékezik. A hóna alatt; a töke körül. Csurom verejték. Elvonul a sövény mögé. Lefekhetnék. Körülkémlel: „hát az én elefánttemetőm? Hol-merre?!”-----ha van, hogy hol. Az ő lehető-legrövidebb úton elérhető elefánttemetője. Has- mánt, ott, ahol van, a földön felkönyökölve gutaütéses-mereven fürkészi a féloldali, hűdéses messzeséget

Sokszor úgy

(Kew Gardens üvegházában, a Jacaranda-fa üvegdómja alatt)------sokszor úgy elgondolom------ha hatvan évig uralkodtam volna, mint trónján peckelődő korlátlan kényúr és nyolcvan évesen mérlegre vetem az elvesztegetett életet az élet végén

hogy az én veszteségem mi sivár mi keserves: ó én helyrehozhatatlan

2