Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Vekerdi László: Borúra derű? (Lengyel László: Tépelődés)
felsorakozik a monetáris politika elbizonytalanodása. A költségvetési túlelosztás mellett a vagyon- és hitelpolitika intézményi problémái is megjelennek. Ameny- nyire az 1990-91-es év fordulójának nagy illúziója a nagyvállalatok központi privatizációja volt, az 1991-92 fordulójakor a banki privatizáció lehet az. A nagybankok távlatainak meghatározatlansága, a privatizáció döntési rendszerének tisztázatlansága, illetve a kisbankok »szabad a gazda« alapú értékesítése épp annyi bukás és botrány veszélyét hordozza, mint a nagyvállalatok privatizációja. Csakhogy ez a terület még kényesebb.” Mondjon T. G. M. annyi „fordított Kasszandrát” L. L.-re amennyit akar, ez a jóslat bizony sajnos bevált. És ugyanilyen pontosnak tűnik a diagnózis: „Végül, számolnunk kell a gazdaság politikai befolyásolásának kísérletével. A kormányzó pártok vezetői futnak a jégen előre. A mai elfogadhatónak látszó eredményekből arra következtetnek, hogy az utált és megtűrt szakértők nélkül is menni fog a dolog. Nem megy. Az évzárón kiosztott politikai érdemjegyek 1992-ben a politikusokat utasíthatják pótvizsgára.” Csakhogy sajnos a mi politikusaink többnyire professzorok, és köztudottan a professzorok - bár általában megérdemelnék - nem utasíthatók pótvizsgára. A professzorok tanulni se hajlandók, nemhogy vizsgázni. És az úgynevezett ellenzéki pártok vezetői (részesei ők is a tulajdonképpeni, hatalomért versengő „koalíciónak”) ugyanúgy futnak a jégen előre, és ugyanúgy megpróbálják a kezükbe kaparintani a gazdaságot, vagy legalábbis a gazdagságot. Gazdaság és politika - tán épp a gazdagságon keresztül - sokkal szorosabban és végzetesebben fonódnak egymáshoz, mint L. L. ábrázolja, bár azért tán a független magyar bourgeois - vagy legalább a nem túlságosan függő kispolgár - tényleg több (egykori) reformközgazdász ábrándnál. Dehát mindezt L. L. sokkal jobban tudja nálam, különben aligha összegezhetné ilyen kristálytisztán a politizáló értelmiség eltévedését önmagában, önmagát is beleértve: „A falujából és városából éppen kimozdult vándor-társadalmat, mely útját kereste, magabiztosan küldözgettük egyik irányból a másikba. Ennél nagyobb baj, hogy a politizáló értelmiség állandóan morális ítéletekkel operált. Erkölcsi alapon ítélt, és a kádári középre tartó, lanyha, többségi pragmatizmus helyét a legkitartóbb, a legellenállóbb értelmiségi kisebbségi csoportok morális radikalizmusa vette át. Erkölcsi ítélkezés és intrika egymást erősítették. Az értelmiségi elit próbálta fejben tartani az ösvények és a tisztások bonyolult térképét, de végül nemcsak a társadalmat sikerült másfelé irányítani, az értelmiségi elit önmagában is eltévedt. Ki-bejár önmagában. Próbálgatja a politikus, az üzletember, a maffiózó, a népbarát, a szakértő, az erkölcsbíró szerepeit. De minden kijáratnál bejárat van. Azzal a korábbi önmagával találkozik, akivel nem tud mit kezdeni, nem akar szembe menni... A magabiztos korábbi én belezavarodott önmaga magabiztosságába. Az ésszerűnek mondott ésszerűtlenné válik. Töprengésnek nincs helye. Önmagádnak önmagadban nincs helye.” Ekkor következik aztán a sok identitás-halandzsa, a magabiztos önépítés, nemzeti és liberális. L. L. ellenben ki tudott bújni a magabiztos önépítés gubójából. Észlelte ezt már Sándor Iván: „Jellegadó - írja a Micsoda év!-rő\ töprengve - nyílt viszonya saját tévedéseihez, és a személyes tapasztalat alapján való állásfoglalás a neuralgikus kérdésekben;” és ez a nyílt viszony csakúgy mint a saját tapasztalatra alapuló állásfoglalás a Tépelődés-ben ugyanúgy jellegzetes. Valószínűleg épp ezért tudja ilyen világosan és egyszerűen bemutatni L. L. az ellenzéki mozgalmak kibontakozását a nyolcvanas években, ezért tudja áttekinthetően jellemezni a főbb csoportok (demokratikus ellenzék, népiek, reformközgazdászok, párton belüli reformerek) terveit, tevékenységét, szándékait, ezért képes pártatlanul (ha tán nem is mindig elfogulatlanul) bírálni a hatalomrajutás váratlanul megnyílt lehetőségét gátlástalanul megragadó pártokat. S mivel rendkívül jól értesült, mivel valahogy még most 83
