Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám - Fehér Zoltán: „Hadd legyen per!” (A bátyai űrbéli viszonyok sajátosságai az űrbéli per tükrében)

FRIEBEISZ István a köznép használatára szánt, 1846-ban megjelent Törvény-tanítója szerint a magyar jobbágyság jogi helyzete Szent István óta hétszer változott, mégpedig mindig jobbra és jobbra. A hatodik változás 1715-től 1785-ig királyi rendeletek, s nem országgyűlési gondoskodás útján, tehát a nemesség megkerülésével történt. A legfontosabbról így ír: „A jobbágyság sorsát az elfelejthetetlen Mária Terézia által behozott úrbér tetemesen javítá és biztosítá.”6

A propagandisztikus, népnevelő célzatú füzet mondanivalójával szemben a jobbágyság helyzete 1750-től fokozatosan romlott, hiszen a népesség növekedése meg a földesurak majorsági gazdálkodásának fejlődése miatt egyre kisebb földterület jut egy-egy jobbágycsaládra, növekszenek a jobbágyterhek, megindul az elzselléresedési folyamat.7 Ebben az időben a jobbágyság fokozódó kizsákmányolásának gátját valóban az abszolutisztikus uralkodói beavatkozások jelentették.

Talán csak az Urbárium előkészítő munkálatai során találkozott először a magyar falvak népe a felülről jövő segítség szándékával, de ezt keserű tapasztalatai alapján bizalmatlanul fogadta. „A paraszt ugyanis nincs eléggé meggyőződve, hogy felsőbb parancsokkal az ő javát akarják előmozdítani” — írja WELLMANN Imre.8 Nyilván eleinte így érezhették a bátyai jobbágyok is, ám később kialakult az a meggyőződésük, hogy Bécs még az égieknél is irgalmasabb. „Megcsinálják Bécsbe, elrontják az égbe” — tartja a közmondás.

FRIEBEISZ már idézett könyvecskéjében részletesen felsorolja a jobbágyok és zsellérek jogait és kötelességeit. Jobbágynak tekintették azt, aki legalább 1/8 telekkel rendelkezett. Ez a föld külső és belső telekből tevődött össze. Az 1/8-nál csekélyebb birtokkal rendelkező zsellérnek csak belső telke lehetett, területe 1836 után 150 négyszögöl. A zsellérek között is megkülönböztettek házas és házatlan zselléreket. Van azonban a törvénynek itt egy fontos kitérője, amely a bátyai perben is alkalmazásra került. így hangzik: „még azon jobbágyok is zsellérnek tekintetnek, akik egy nyolczadrész teleknél kevesebb földdel bírnak”.9 A jobbágyokat olyan „haszonvételek” illették a telken felül, mint a kocsmáltatás, faizás, nádiás, legelőhasználat stb. A „tartozások” körébe a készpénz (árenda, füstpénz), termények (kilenced), és a robot tartozott. Egy egésztelkes jobbágy évi 52 nap szekeres, a házas zsellér 18, a házatlan zsellér 12 napi gyalog robottal szolgált.

Az 1770-es bátyai Urbárium a föld minőségét a IV. osztályba tartozónak állapítja meg, ahol egy telek 30 hold szántót és 12 szekér rétet jelent. Összesen 20j£ jobbágytelket állapítottak meg, ami 1217§ pozsonyi mérő alá való szántót és 727| embervágó rétet jelentett. A lajstrom 121 jobbágyot és 85 zsellért sorol föl névszerint. A marhás robot mennyisége 1066 nap évenként, vagy „e helett” 3662 gyalog robot („kézi szolgáltatás”). A község fizet 206 Ft földbért árenda helyett. (Családonként 1 Ft-ot.) A jobbágyok a kilenced mellett a következőkkel adóztak: fonyás, ki főzött vaj, kappany, tsérke, tojás. Az Urbárium biztosít elegendő legelőt a jobbágyok jószágai számára, 16 szekeres községi rétet, faizásként csak rőzsegyűjtést és kocsmáltatást Szent Mihály napjától karácsonyig.10

Ha összevetjük az 1733-as zselléri szerződést az 1770-es Mária Terézia féle Urbáriummal, azt kell látnunk, hogy az utóbbi nagyobb terheket rótt a bátyaiakra. 1733-ban ugyanis a kocsmáltatást, a mészárszéket és a kilencedet megváltották évi 300 Ft-tal, amelyet két részletben kellett kifizetniük. Robot mindössze családonként két nap szénamunka, s két nap marhás robot, alkalmanként pedig hosszúfuvar borszállítás céljából.11 Ennek ellenére az úrbéri per folyamán súlyosabb terheket jelentő 1770-es Urbárium által rögzített státushoz ragaszkodtak. Ahogy írták: „Bátya községe ezen 1733-i szerződéstől végbúcsút vévén tökéletesen az úrbéri állapotot óhajtá.”12 Vagy: „Bátya községe megszabadulván az 1733-i Zselléri Szerződés súlyos igájától, boldognak érzi magát, hogy az úrbéri kezelés alá kerülhetett.”13

Mi lehetett ennek az oka? Minden valószínűség szerint az, hogy az úrbéresség előnyösebb helyzetet biztosított volna a községnek a tárgyalások folyamán. Az úrbériség gyakorlati alkalmazása a 48-as forradalommal megszűnt ugyan, de a hozzá tartozó fogalmak, jogi terminusok még több mint egy évtizedig ott kavarogtak a periratokban.

Az 1848. évi 2. te. kimondja: „az úrbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlat76