Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Őrszigethy Erzsébet: „Becsületes emberek tartják fönn az országot”
Először csak kicsivel kezdtük ... Sári: Szegfűvel. Pali: Akkor még nem tudtam, mit érdemes. Amíg ráébred az ember, mit kellene csinálni, addig nehéz. Megjártam már a magam útját én is ... Sári: Annyi virág soha életemben nem volt a vázában. — Hogyan vált be? Pali: A szegfű nem nagyon. Aztán rájöttem, hogy esznek ezek a városi parasztok, nem a virág kell nekik. A virág már a gazdagság jele. Enni mindig kell, elkezdtem hát zöldséget termelni. — Maga volt az első zöldségtermesztő a faluban? Nem. A Mlinkó Ferenc bácsi. Ő amióta él, mindig csinálta. Először üvegháza volt, aztán emlékszem, hogy nem volt még fólia, és a műtrágyás zsákokat a téeszben összeszedte, szétvagdalta, összeragasztotta, összevarrta . . . Zsigmond: Kertészkedett már a háború előtt is. — Elment hozzá tanácsot kérni? Pali: Á, nem nagyon, voltam egy párszor. Ha szakkönyvet elővesz az ember ... Zsigmond: Meg van egy ismerősünk Pesten, a feleségének az anyja idevalósi rokon. Na, ő szokott küldeni könyvet. Pali: Egy mezőgazdasági lap főszerkesztője volt. Zsigmond: Most már nyugdíjas, járnak ide sokat, búcsúra mindig jönnek. Sári: Meg dinnyét árulni. Zsigmond: A felesége itt van néha egy hétig is. Pali: Kellenek a könyvek, de a gyakorlat adja a legnagyobb tudományt. — Most hány fóliasátor van? Pali: Egy van, tulajdonképpen ... Zsigmond: Melegágy van benne, dohány, saláta, dinnye, uborka, ilyesmi apróságok. A másikba megint dinnye van, az üvegházban paradicsom volt, az nevelőház . .. Pali: Akkor vettük meg a földet, amikor én elkezdtem kertészkedni. — Mikor? Mennyit? Pali: Hetvenhatban, négy és fél holdat. — Itt Besenyőn vagy máshol? Az átányi határban. — Kitől? Egy átányi fickótól, béreltük korábban, aztán megvettük .. . Sári: írt a gazda, hogy eladná, hát nekünk szól először. Én nagyon haragudtam érte, itt lázongtam, hogy dehogy vesszük, de Palinak nagy kedve volt, hogy ő szívesen csinálja, szereti ezt a földmunkát. Aztán beleegyeztünk. Zsigmond: Hát ha szereti, hadd csinálja: — Miért ott béreltek? Pali: Itt nem volt maszekföld, nálunk leadta mindenki. Ami most a miénk, az valamikor az ötvenes években megmaradt. — Mennyi maradt magánkézen Átányban? Zsigmond: Olyan száz hold, de már azt is leadták sokan. Pali: Azok a földek Átánytól messze vannak. Besenyőhöz meg közel. Azért adták akkor a parasztoknak, mert tíz kilométerre van a falujuktól. Zsigmond: Az átányi téesz se nagyon örül neki, hogy leadogatják, mert ha meg akarják művelni, keresztül kell járni az állami gazdaság földjén. Azt is kiadná a téesz bérbe, ha mindet vinné valaki. Mi kértünk három holdat, de azt mondták, hogy vigyük mindet, van ott nekik egy tagban 18 hektár. Kevesebbet nem ad, mert a maradék miatt úgyis ki kellene nekik járni. — Meddig bérelték ezt a földet? Sári: Vagy három évig, négyig. De hát akkor még nem volt munkába se a föld annyira, nem termett nagyon, csak búzát meg árpát. 71
