Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Darvasi László: A férficsecsemő legújabb történetei (elbeszélés)
A templom Azon vitatkoztak, befér-e a templomba az Isten. Mert ha befér, ugyan miféle egy kicsi isten az. (Szép templom volt különben, ekkorát még sosem építettek. Felhők hasába szurkált a tornya.) Ám ha nem fér a templomba, mert olyan hatalmas az Isten, akkor meg minek neki?! Még földühödik e kőhalom néki mért kicsinységén. S ha bele is fér, meg nem is, az újfent kellemetlen, mert egy istentől mégiscsak járna némi megbízhatóság, de tényleg, ennyi legalább. Valaki ekkor mondta, hogy az Ördögnek biztosan megfelelne. Meglepődtek, vitatták is hosszan, szenvedélyesen, ám végül mégis úgy döntöttek, hogy a legésszerűbb s főként a legigazságosabb megoldás az lesz, ha nem más, de ők maguk költöznek be. A gazda Szép lesz-e, ha egy éjszaka, nem úgy, mint ígérte, mégis visszatér, kabátját az udvar sarában hagyja, belép a házba, köszön, leül az asztalhoz, vár türelmesen, aztán krumplit fal, hozzá langyos tejet kortyol, böffent, ásít, nagyokat pislant, végül csizmáját lerúgja, és elalszik azon az ágyon, ahol egykor megszületett? Nem lesz szép. De hajnalban mégsem lázadnak az állatok. Bámulják az asszonyt, hallgatnak, beleszimatolnak a szélbe. Az asszony meg arról beszél, hogy bár még alszik, de valóban visszatért, s mától újra Ő fog enni adni minden reggel és minden este, most már csak ő, a Gazda. Aki neveket árult Egyikőjük például neveket árult. Kimondta nekik, hogy: „. . . karóra felfutó komló . . . fényes fenyőház .. . tél, aki megvesztegethetetlen, de a tűzifa melege ... ó a meleg!” Fizettek neki ezért lassú körtánccal, közös emlékezéssel, csöndes áhítattal, és persze pénzzel, amin házat, hozzá gazdag kertet, sört és meleget lehetett venni. Ám egy téli hajnalon, amikor csillámló dérszálak fonták be a kápolna keresztjén megakadt napot, kiállt a hófödte térre és azt suttogta: hazudtam!.. . Majd tovább, de már sikoltva: hazudtam! hazudtam! Az est s a szelíden kavargó hó temette be, még a szakálla sem látszott. A többiek meg itták a sört, melegedtek, és egész télen használták a szavakat, amikért tisztességgel megfizettek. Napló Álltak előttem tollas kalapban, prémes nagykabátban, orcájuk, kézfejük, csizmájuk fény lett, mégis arról panaszkodtak, hogy elfogyott az összes történetük. 4
