Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Horpácsi Sándor: Történelmi perlekedés (Páskándi Géza: A sírrablók)
gyen itt csupán a gótika elterjedésére vagy a reformációra utalni. A Trianon óta eltelt idő, hét évtized sem tudta ezt meg nem történtté tenni, a különbségeket összemosni. Volt egy történelmi pillanat, illetve ábránd: a szocializmusé, amelyről még tisztességes gondolkodók, hazafiak is hitték, hogy olyan magasabbrendű, egyáltalán rendező elv, amely felül tud emelkedni a nacionalizmusokon és sovinizmusokon. Nos, erről az eszméről éppen napjainkban bizonyosodott be, hogy működőképtelen, hogy a fasizmuséhoz hasonló terrort, kegyetlenséget tartalmaz, likvidálja, lehetetlenné teszi a demokráciát. A demokráciát, amely — a nyugati példák bizonyítják — az egyetlen rendező elv, amely garantálhatja az egyének és a népek szabadságát, egymás mellett élésének modus vivendijét. Az azóta felkoncolt Ceausescu uralma a román történelemnek is legsötétebb, legszégyentelje- sebb fejezete. Benne személyesült, mintegy sűrűsödött össze a bizánci bolsevik diktátorok minden megalomániája, nepotizmusa, cezaropapiz- musa és anachronizmusa. Felmérhetetlen károkat okozott a román népnek, amelyeket csak lassan, nehezen fog kiheverni. Erdély tragédiája azért súlyosabb, mert egy már elért színvonalhoz képest jelent zuhanásszerű visszaesést életszínvonalban, világszemléletben, kultúrában, demokráciában. Az egy párt egy állam, egy nép, egy vezér eszméjét csak úgy tudta megvalósítani ez a kései Dracula, hogy gyűlöletet szított az egyes népek (és osztályok) között, elhitette a nyomorgó román tömegekkel, hogy a bűnbak: Erdély, az ott élő magyarság, németség és más nemzetiségek. Hogy a méreg milyen mélyre hatolt, mennyire vérré vált, azt igazolják a legújabb tragikus események is (Marosvásárhely, Bukarest stb.). Pás- kándi könyve a conducator bukása előtti pillanatot rögzíti: a falurombolásét. Az első részben történeti áttekintést ad, fiktív tanulmányt egy képzeletbeli (?) teológus tollából. Ennek a résznek nem az információ-értéke az érdekes, hanem a szemlélete. Azt a román politikai ethoszt elemzi, amelyről — valljuk be — még ma is keveset tud a magyar közvélemény. Ez a román politika mindenkor pragmatikus volt és eredményes, szemben a magyarral, amelyet más elvek mozgattak, s amely végső soron az ország széthullásához, megcsonkulásához vezetett. A román politikai elit mindenkor jól készült és vizsgázott magyarságismeretből. Tehette, hisz jószerével magyar iskolákban nevelkedett. Ezzel szemben a magyar politikai elit fantomokat kergetett, vágyálmokat, gőgös volt és sokszor dilettáns. A könyv második része (fiktív) interjúkból áll. Azok a falurombolók mondják el élményeiket, akik részben kényszerűségből, részben önként részt vettek ebben a gyalázatban. Páskándi sajnos böbeszédűen — s ez az egész könyvre áll! — azt a torzult, roncsolt tudatot mutatja be, amely a fentebb bemutatott folyamat eredménye. Az ideológia (szemináriumok), valamint a hatalom (szeku) lumpenizálta, kiszolgáltatott végrehajtóvá züllesztette az embereket. Románokat, magyarokat egyaránt. Tudják, hogy bűnt követnek el, amikor templomokat, házakat döntenek le, temetőket dúlnak föl (innen a köteteim) dózereikkel, de gyáván és korrupt módon engedelmeskednek. „Jutalmuk” sajátosan bolsevik: a bolondok házába toloncolja őket a nemzetközi felháborodástól elbizonytalanodott diktatúra. Ezek a magnóra mondott szövegek kitűnően jellemzik a figurákat is, a kort és a helyzetet is. Tragikus sorsok ezek, amelyek egyaránt kivívják az olvasó szánalmát és megvetését is. Ebben az országban mindenki skizofrén, hasadt-lelkű, tudatú az elnyomó és az elnyomott is. Nyomasztó és fárasztó olvasmány, s ez főleg a szerző fegyelmezetlenségének tudható be. Túlbeszél, ismétel, nem súlypontoz és nem szelektál eléggé. Kár, mert helyzetelemzése (1988-ban) mintegy extrapálja, előrevetíti, megjósolja a rendszer bukását, a jelenlegi zűrzavaros állapotokat is. Mégis hasznos és ajánlatos olvasmánynak tartom mindazoknak, akik érteni akarják mi is történik ma Romnániá- ban, Erdélyben. (Szabad tér Kiadó, Budapest) Horpácsi Sándor 111
