Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Beke György: Nemzet, nemzeti kisebbség, önazonosság (Beszélgetés Fábián Ernővel)
néhány országában az angol vagy a francia nyelvet ismerték el hivatalos államnyelvnek. Az iskolákban is ezeken a nyelveken tanítanak. Azzal, hogy a négerek franciául, angolul vagy más európai nyelven tanulnak, írnak és beszélnek, nem veszítik el az identitásukat. Az emigránsoknál is megfigyelhető, hogy a második vagy harmadik nemzedék tagjai, akik már nem ismerik nagyszüleik anyanyelvét, visszatalálnak az elveszített identitáshoz, és újra fontosnak érzik azt. — Nem kell messzire mennünk: elegendő a moldvai csángókra tekintenünk. — A moldvai csángók egy része, amely a magyarságból szakadt ki, de mostoha viszonyai, az állandó elnyomatás kirekesztette az anyanyelvű iskolákból, még Isten igéjét sem hallgathatta anyanyelvén, ez a rész ...- Sajnos, immár a többség, legalábbis számbelileg . . .- Ez a rész, mondom, elfelejtette a magyar nyelvet. Identitásának egyetlen biztos és megkülönböztető sajátossága a vallási hovátartozás. Ezek a csángók arra a kérdésre, hogy milyen nemzetiségűek, egyetlen szóval válaszolnak: katolikusok. Sem többet, sem kevesebbet nem mondanak.- Amit, jól tudod, a tulajdonságukká vált félelem mondat velük. A kitérés a nyílt válasz elöl nemcsak tudatlanság, identitászavar, hanem egyszerűen önvédelem. Hiszen volt idő, mikor fizikai kínzásnak volt kitéve az, aki magyarul szólalt meg Moldvában. Az ottani román tanítók most is előveszik kitiltott nádpálcát a magyar szóra . . .- Talán a megcsonkított identitás fejezi ki leghűségesebben önfelismerésük beszűkülését. Csak vallásukon keresztül tudják önmagukat azonosítani és másoktól, a velük nem egyazon valláson lévőktől megkülönböztetni. Azoknak a moldvai csángóknak, akik még nem felejtették el az anyanyelvűket, a népdalaikat, a népszokásaikat, akik között a nyelv mellett a folklór is él, ezeknek az identitástudata nyilván teljesebb és erősebb. Egy pillanatra sem feledhetjük el, hogy nálunk, Kelet-Közép-Európában a nyelv az identitástudat egyik legfontosabb hordozója volt és marad. Az a közösség, amelyik elveszíti vagy amelyikkel elveszíttetik az anyanyelvét, az elkerülhetetlenül csonka identitásra kényszerül, ahonnan már csak egy lépés a teljes beolvadás. Ezért olyan fontos az anyanyelvű oktatás minden fokon. Az anyanyelv változatos és helyes használata szerves tartozéka a nemzetiségi önkifejezésnek. — Az elmúlt hetven évben, vagyis az erdélyi magyarság kisebbségé válása óta miként alakult ennek a különéletre kényszerült közösségnek az identitástudata? — Nagyon nehéz válaszolni erre. Sem az elméleti gondolkodás, sem pedig a történetírás nem tisztázta az erdélyi magyarság identitástudatának alakulását. Ezért javarészt az identitás-ideológiák elemzésére vagyunk utalva. A két háború közötti transzilvanizmus az erdélyi magyarság identitását tudatosító ideológiának tekinthető. „Az erdélyi lélek—írta Tabéry Géza — nem a progresszió és a konzervativizmus közötti különbségből virágzott életre, hanem abból a tényleges helyzetből, hogy amióta az erdélyi magyarság kisebbségi sorsba került, azóta úgy a jobb, mint a baloldali világszemlélet megszűnt számunkra a hatalomgyakorlás bázisa lenni.” A transzilvanisták a művelődési kérdéseket előbbre helyezték mint a hatalmi, politikai problémákat, lévén számukra a műveltségi-nyelvi-kulturális identitás valóságosabb birtokállomány, mint a közéleti politizálás. Ugyancsak Tabéry írta, hogy a „hatalom többé-kevésbé irrealitás, kissé optimistább korszakaiban legfeljebb a változásoknak kitett relativitás.” Ezért a népnevelés, az irodalom és a művészet problémáit a kisebbségi élet első vonalába állították és egyenrangúnak tekintették a politikai természetű célokéval. A transzilvanizmus elfogadta a főhatalomváltozás tényét, de nem adta fel az összmagyarsághoz tartozást, s kiállt a társadalmi, művelődési életbe való beilleszkedés mellett. Természetesen, a transzilvanizmus nem tudta fenntartani a nem politizálás álláspontját. Politikájukat a tolerancia, demokrácia, humanizmus, nemzetek és kisebbségek közötti megértés jellemezte. A népnevelés a művelődés önállósága közéletiség nélkül elképzelhetetlen. E demokratikus és toleráns ideológiának egyáltalán nem kedvezett a többségi, uralkodó nemzet részéről 91
