Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 9. szám - Sinka István: Seregek napja, Ének a Don hőseiért, Fábián Mihály honvéd eltűnt, Hét udvarnak hét legszebbje, Tiltott puskázó balladája, Magos legény, Ifjak tanítása, Nyomorult fegyveresek, Hahó!, Végvári legények (versek)

Elmondom hát: sok kun legény hőse a messzi Donnak — de: ők mondjanak éljent, ne én.

Idehaza két kis ökrük keskeny utakon tapogat.

— Hős a Donnál Bánó Balázs, s kevés jóért, de nagyot ad.

A Dunáért és a Donért meghalni már nem új dolog.

Rajta honvéd! Én sírok csak s velem az esti szúnyogok.

1943

Fábián Mihály honvéd eltűnt

Augusztusban nagy csillagok alatt eltűnt az én öcsém, anyókám sír ... és azóta bánat estéllik a szemén.

Hű Miskánk, én kis katonám, a Prutnál rohamra szaladt, körötte idegen gránát dörgött idegen ég alatt.

Azóta nincs. Eltűnt. S utána szél sír át a csatatéren, s anyókámmal együtt én is mindennap sírba kísérem.

Ha él, majd jön, s ha meghalt, nagy Brut menti sírját lezárjuk, s szivét a földnek vérpiros magyar virágnak felajánljuk.

Ha él, majd jön. Útjaira sárga lángokat szór a hold.

Hű fiú volt, s mondják róla: sipkáján mindig rózsa volt.

Lehet, hogy évek telnek el, úgy, ahogy a sorsa írja . . .

De jön, tudom. Pár hold földjük szántani majd visszahívja.