Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Molnár János: Közhírré tétetik…
ményes étkeztetést biztosít a dolgozóknak. Kereseti lehetőség teljesítmény szerint. Az építkezés súlyponti építkezés, így a dolgozók a kereset 10%-át jutalomként kapják. Munkára jelentkezés a községi tanácsnál.” A lakosság szórakozását, kulturálódását az adott évszakban egy-egy cirkuszelőadás, helyi és más településekről érkező színjátékcsoport produkciója, illetve a filmszínházak műsora jelentette. A tél A mezőgazdaságból élő ember számára a tél a pihenés, a felkészülés, a tervezés időszaka volt. A hivatal, a hatalom azonban nem pihent. Az adó, a beadás teljesítésére való buzdítás továbbra is témája a hirdetéseknek. Igaz, a buzdítás mellett mást is felhasznál. A november 29-ei dobolási szövegből idézve: „Felhívjuk a terménybeadási hátralékosokat, hogy annak aki nem teljesíti kötelezettségét vágási engedélyt nem adunk.” Ez bizony súlyos kényszerítő körülmény, hiszen bármilyen szegény volt valaki itt Bácsbokodon, a disznóvágás nem maradhatott el. S a parasztember sorsát mutatta be a hirdetmény folytatása: „Az elszámoltatás állandóan folyik és az elszámoltatásnál a szabotáló úgy járhat, mint Ördög Illés tanyai lakos, akitől 421 kg májusi morzsolt tengerit és egy 160 kilós hízót zálogoltunk el.” A községben 8 taggal és 5 lovas kocsival működött az ún. zálogolási brigád. A dobolási hirdetések arra késztették a lakosságot, hogy eleget tegyenek különböző „bevallási” kötelességüknek. Ilyenek voltak: — a házadó bevallása, amelyet a tanácsházán beszerezhető nyomtatványon tehetett meg, — a kötelező biztosítás bejelentése, — a különböző termékféleségekre a szerződéskötésre való szándék bejelentése. Mindezekkel együtt folyt a tanácsházán az adó- és a kötelező beszolgáltatás mértékének — egyes gazdákra, családokra való — lebontása. Ez volt a „tervezés” időszaka és mechanizmusa. Álljon itt ennek példájaként egy 1954. január 17-ei dobolási szöveg. „Községi Tanács V. B. felhívja minden dolgozó paraszt figyelmét, hogy az 1954. évi előzetes húskivetés, illetve tervfelbontásra idézést kap az saját érdekében az idézésen feltűntetett időben jelenjen meg a Tanács begyűjtési csoportjánál, így mindenkinek módjában van az 1954. évi húsbeadását, illetve annak beadási időpontját megtárgyalni.” Érdemes néhány olyan hirdetményt is bemutatni, amelyben feldolgozó-felvásárló vállalatok „kedvet kívánnak csinálni” a velük való szerződéskötésre. Február 9-én hangzott el az alábbi: „A szegedi kendergyár értesíti a gazdálkodókat, hogy a Kormányzat a szerződéses rostkender árát felemelte. E nagyjelentőségű határozat nagyban emeli a dolgozó gazdák bevételét. Épülő hazánknak ezen fontos nyersanyagára igen nagy szükség van éppen ezért kedvezményes természetbeni juttatásokkal emeli bevételét a szerződő fél. A kender árát 50 Ft-ról 70 Ft-ra emelte fel és 35 mázsán felüli termésért 23 mázsától 140 Ft-ot fizet ki. Minden mázsa kender után 50 Ft értékű 50%-os kedvezményű textil utalványt kap, mely szól mindenféle textilanyagra. Szerződéskötéskor természetbeni előlegként kát. holdan- kint 200 Ft értékű textiláru vásárlására utalványt kap a termelő, amelyre az állami vagy szövetkezeti boltokban térítés nélkül megvásárolhat, akár helyben, akár városban bármelyik említett boltban. Nagyarányú beadási kedvezmény, termény, állat, tojás és baromfi kötelezettsége alól is mentesül. Pótszerződések köthetők. Bővebb felvilágosítást kaphat minden nap délután 4—6 óráig a Tanácsnál a mezőőr szobában a szerződtetőnél.” A gabona vetését, a vetésterület nagyságát már nem szerződéses formában állapították meg. Erre előírások voltak. így például 1954-ben a szántóterület 41%-át volt köteles a község kenyérgabonával bevetni. Ezt bontották le az egyes gazdálkodókra. A korra jellemző mennyiségi szemléletet tükrözi vissza a március 30-i hirdetmény: „Termelj köztesként tököt, a sorvetésű kukorica sorjában. Termése kétszeres hasznot hoz. A tök 63
