Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Molnár János: Közhírré tétetik…
meg 100 q papírhulladékkal. Háziasszonyok! szedjétek össze a papír- és textilhulladék feleslegeteket, adjátok át a földművesszövetkezetnek. 100 q papírhulladékból 104 000 db százlapos könyvet készítünk. Több könyv, több újság, magasabb kultúra. Papírhulladékot gyűjtsön felnőtt, gyermek, ezzel is szolgáljuk az ötéves tervet. Minden hazafias gondolkodású dolgozónak kötelessége kivenni részét a papír- és textilhulladék gyűjtésért folytatott harcból.” Egy újabb gyűjtési akció szeptember 5-én így érvel: „Vasgyűjtő napok szeptember 7-től 14-ig. Gyújtsd a vasat, fémet, nem szemét ne feledd, hogy nyersanyag a hulladék. 1 vagon vashulladékból 4 db traktort, vagy 80 000 db 10 literes vödröt készíthetünk.” A nyár nemcsak betakarítást, „gyűjtést” jelent a falun élő számára. Időnként megjelennek olyan kártevők is, amelyek ellen a „józan paraszti ész” alapján védekezni kell. Nem így 1953 nyarán. A községekben élő embert dobszó útján figyelmeztették, kötelezték a kártevők, pl. az amerikai szövőlepke elleni védekezésre. Június 23-án hallható a kisbírótól: „Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy az amerikai szövőlepke már nagyon elszaporodott. Ezért felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy mindenki saját háza táján haladéktalanul kezdje meg annak az irtását. Aki ezen felhívásnak nem tesz eleget az 5000 forint pénzbírsággal lesz büntetve.” Nem tudni ma már pontosan, hogy miért nem volt elegendő ez a felhívás és a kiszabható pénzbírság. (Hiszen az összeg például egy tanító negyed évi jövedelmét jelentette.) Elhangzott július 4-én egy újabb felhívás is. Ez már „többoldalúan közelítette meg a kérdést”. (Azt már csak az utókor gyermekének „rosszindulata” sugallja, hogy az alábbiakban ismertetésre kerülő dobolási szövegben megfogalmazott szövőlepke jelzőjének szól a szigorú megítélés.) „Dolgozó parasztságunk már ismeri a szövőlepke nagy kártételét. Tudja azt, hogy nemcsak neki, de az egész országnak is nemzetgazdasági szempontból irtózatos károkat tud okozni. Mégis sok helyen még hozzá sem fogtak annak irtásához. Pedig ezen mulasztásával saját magának okoz felesleges kiadást, de a hatóságoknak is több munkát, mert a mulasztókkal szemben kénytelen a tanács az illető ellen a feljelentést megtenni. Csak a BÉKE ellensége nem tesz eleget a kötelezettségnek, csak az szegül ellene a törvénynek, aki nem tartozik táborunkba és így, nyíltan is megmutatja, hogy lásd én vagyok az ellenség és én nemcsak kevés munkával nem akarom megmenteni a hernyók által meglepett fákat, hanem ha tudok, még szedek más határba is össze, idehozom, hogy a jövő évben már gyümölcs se legyen. így akarja magára vonni az ellenséges gyűlöletet, mert az, aki nem irtja a szövőlepkéket, éppen olyan ellensége az országnak, a népnek, mint az, aki elmulasztja a beadást teljesíteni, avagy felgyújtani a keresztben, vagy az asztagban álló gabonát. Minden becsületes dolgozó teljesíti kötelességét, legyen az bárki is, csak az ellenség nem. Becsületes ember gyűlöli a becstelent, a kártokozót!” Ez az évszak sem nélkülözte az oktatási, kulturális hirdetéseket. Az iskola dobszó útján kezdte meg a felnőtt lakosságot beiskolázni a dolgozók esti általános iskolájába. Ilyen módon toborozta az iskolai napköziotthonba a gyermekeket, vagy éppenséggel szólított fel bukott tanulókat korrepetálásra. A filmszínház egyetlen filmet, a „Föltámadott a tenger” címűt hirdette és biztatott megtekintésére. A kultúrházban az általános iskolások által bemutatott „Égig érő fa” c. mesejáték megtekintésére invitált a dobszó. Augusztus 30-án hirdette a kultúrház: „Holnap, 31-én este 8 órai kezdettel a Véméndi német nyelvű kultúrcsoport magyar és német nyelvű műsoros előadást fog tartani a kultúrházban, melyre mindenkit szeretettel várunk.” A dobolási szövegekben megszaporodott az elvesztett tárgyak, egyebek hirdetése. Megrökönyödik a dobolási könyv tanulmányozója a június 16-ai hirdetményen: „Aki talált a vasút környékén 1 db rendőrségi pisztolyt, az jutalom ellenében adja le a rendőrségen.” Hasonló hatást válthat ki az olvasóból a június 23-ai szöveg: „Felhívjuk a lakosságot, hogy minden olyan lőszer és robbanóanyagról, amely valahol van és erről tudomást szerez, azt azonnal jelentse a tanácsnál Dikán előadónak.” S ha ez a magyar világ tele volt gazdasági, politikai megfélemlítéssel, miért hiányozna ez az elveszett tárgyak hirdetésénél. S valóban. Július 19-én szól a kisbíró: „Aki csütörtökön délután 3 órakor megtalált egy zsebórát 60
