Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Molnár János: Közhírré tétetik…
Molnár János Közhírré tétetik ... x -M. magyar falvak lakossága hétköznapokon és ünnepnapokon — a nap egy meghatározott időszakában — abbahagyta az éppen végzett munkáját, s a háza előtt megállva érdeklődő figyelemmel hallgatta a kisbírói dobszót követő hirdetést. Ez az információközlés itt Bács megyében is gyakorlat volt a két világháború között, s a második világháborút követő években is. A dobolások útján közzé tett hírek az élet szinte minden területéről tájékoztatták a községek lakosságát. Ilyen módon „üzent” a hatalom, ezt a formát használta föl az árucserében érdekelt eladó és vevő, hívott szórakozásra, mulatságra, nagygyűlésre az intézmény, a mozgalom vagy a helyi önkormányzat. Néhány filllér — a két világháború között —, néhány forint — a második világháborút követő években — befizetésével elveszett tárgyai, állatai, iratai visszaszerzéséhez kért a falutól segítséget a megkárosult állampolgár. A községházán pontosan leírták és dokumentálták — iktatták — a dobolási szöveget, az ún. „Dobolási könyv”-ben. Sajnos ilyen kevés maradt az utókorra. Pedig a benne lévő szövegek — a maguk módján — sokszínűén visszatükrözik a falu népét akkor és ott foglalkoztató kérdéseket. Nyomon követhetjük a mezőgazdasággal foglalkozó népesség életét, benne azt, hogy mit várt el tőle az állam, mire biztatták vagy tiltották. S talán a leglényegesebb, hogy a dobolási hirdetések tartalma a kort tükrözte, annak minden lényeges momentumával együtt. Ebben az írásban egy Bács-Kiskun megyei község — Bácsbokod — dobolási könyvén keresztül adunk bepillantást az 1953—54-es évek falusi életébe. Mielőtt ezt megtesszük, még néhány megjegyzést kell tennünk. Egyrészt azt jelezzük, hogy a községben a dobolás rendszere a következő volt. Létezett „kördobolás”, amelyet a dobolási napokon a település egészében végeztek. (Egy-egy forgalmas útra, illetve útkeresztezésben állt meg a kisbíró, és itt olvasta fel a hirdetéseket.) Volt piaci dobolás, amikor is a piacnapokon a helyszínen szólt a dob és a tájékoztatás, s végül vasárnapi dobolás, ami a délelőtti istentisztelet után a templom előtt hangzott el. A hirdetni kívánók ehhez a rendszerhez alkalmazkodva rendelték meg a szolgáltatást, illetve a hirdetési díj nagyságát még az is befolyásolta, hogy hány alkalommal kérték a szöveg felolvasását. (Pl. két alkalommal, vagy egy héten keresztül minden alkalommal, illetve csak vasárnap stb.) A kínálkozó lehetőségek közül mondanivalónkat a négy évszakba ágyazva fogalmazzuk meg. Erre biztat az a tény és gyakorlat, amely szerint a mezőgazdaság, a falu élete szorosan kötődik az évszakok nyújtotta adottságokhoz. 1953—1954, tavasz A falun élő ember számára, aki a föld megműveléséből, állatok tartásából él, a „kikelet” nem csillagászati kategória. A tavaszra készülés, a tavaszi munkálatok előzményei megelőzik a rügyfakadást, a szirombontást. Ez korszakunkban méginkább érvényesült, hisz a mindennapos munkákra, feladatok elvégzésére, állampolgári teendőkre határozatok születtek, utasítások késztettek, hivatalos felszólítások biztattak. 54
