Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Gazda József: Szerettük, felneveltük (A gyermek helye a régi típusú falusi családban)
VOM: Segítettek mindig, ahogy a faluban szoktak. Édesanyám azt es vett, ezt es vett. Szőttünk, s fontunk. — S a má megvót, hogy ez a tied. Én 24 éves koromba mentem férjhez. Gazdaemberhez. Segítettem még a szüleimnek, amikor lehetett. „Máma már városon dolgoznak” A kor, korunk sok változást hozott a falu életében. Megváltozott a család helyzete is, a régi típusú gazdasági kötelék megszűntével. Az egykor zárt falu nyitottá vált, a gyermekek tanulnak, s legtöbben a város felé áramlanak, szakítanak szüleik, nagyszüleik hagyományos életformájával. A gyermekkor is könnyebb, vidámabb, gondtalanabb.. . De mint a múlt minden örökségéből, a tanulságokat, a régi élet tanulságait levonhatjuk. S közülük egyeseket — elsősorban a fegyelmezett céltudatosságot a munkára való nevelésben — mint modellt, hasznosíthatunk is. Nem azért, hogy lemásoljuk, hiszen ez lehetetlen, hanem hogy tanuljunk belőlük. BCsK: Élég sok különbség van a régi és a mai gyermeksors között. Me most ahogy az iskolát végzik, mennek gyárba. Tanítjuk a mezőgazdasági munkát is, de kevesebbet, mert ahogy elhagyták az iskolát, rögtön másfele viszi a sorsuk. SKJ: Nyolc osztály után elmentek szakiskolába, s ahogy hazajöttek, nem fért a dolog a nyakukba. Nem szerették, hogy kapálni vagy arami vagy mire jöjjenek. Mintha vendégnek jöttek volna haza. A kényelmet kívánták, de a dolgot nem. Nem lehet össze sem hasonlítani a mi gyermekkorunkat s a mostani gyermekkort. Úgy elnevelik városon, hogy mikor hazajön, má nem tudja, mi az a falusi dolog. SJ: Nagyon meg vannak elégedve ott, ahol dolgoznak. A mieink igaz, úgy vannak nevelve — a normájukat túlhaladják a gyárban is. Nem prédák, s a magaviseletük is olyan. A fiú most nősült meg tavaszon, innét vitt lányt a faluból. Van saját házok Kolozsvárt, vett házat, s jól vannak. Az egyik unokámnak most született a harmadik gyermeke. Másik unokámnak van egy fia s egy leánya idáig. Aztán még van kettő, aki nincs férjnél. Ha egy leányt jól neveltek, az az ő családját úgy neveli. Nem számít annyit, hogy a férj milyen. Mert az anya neveli a gyermeket. BTR: A munkát nagyon szereti mindegyik. Melyik ahogy nőtt fel, fogódott dologra. S úgy is kell. Az egyik sofőr, a másik darus, a harmadik asztalos, a negyedik kőműves. A fiúk. A leányok a játékgyárban dolgozik Kolozsvárt. GD: Összetartunk. Máma is két leánytestvérem Nyárádgálfalván Van, Vásárhely megyében, a másik Vulkánban. A sógor bányában dolgozik. De a szülői ház az itt van. VOM: Taníttattuk, iskoláztattuk őket, s jobb sorsba kerültek. A leányom asszisztensnő, a fiam kijárta a mesteriskolát. Mind jól vannak, hála Istennek. Azé taníttattuk, hogy ők legalább tudjanak, ne úgy, mint én! 1ST: A családot a szeretet s az egyetértés tartotta össze. Mert ha nincsen egyetértés, akkor nem ér semmit az élet. Ez így van. Hiába házasodik össze akárki, ha nem állhatja aztat. Abba má nincs élet. Ott má nincs élet. Ott má csak duzzogás van, ott má csak döfődés van, élet nincsen. De ha valaki úgy házasodik, s úgy megy férjhez, hogy szeretik egymást, akkor megvan a rend s az élet. Az uram részeges nem vót, iszákos nem vót, préda nem vót, négy gyermekünk vót, s felneveltük tisztességesen. Az én gyermekeim az én szájamból egy illetlen szót soha nem hallottak. Sem az uraméból. Felneveltük így őket, s mik is így nevelődtünk fel. Osztán nevelik az övékét, nincs baj még köztük, talán ezután sem lesz. így vagyunk az élettel. Azt mondtam, azt mondám: minden megvan, minden, csak akarni kell. S megbecsülni. Ami kicsid van, becsüld meg, s tartsd meg. S a szeretet legyen meg a háznál, s az egyetértés, me ahol nincs szeretet. 60
