Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Ladik Katalin: A tükör démona, Ordít amikor megszületik (versek)
Ladik Katalin A tükör démona Látlak lebegni és eltűnődni egy friss röntgenfelvételen. Aztán lassan leveted a húsom, izzadtságomat letörlőd mellkasodról, lélegzetemet kifésülöd hajadból, nedveim elapadnak szájadban, szabad leszel és meztelen, győztes és vesztes vagy velem és nélkülem. Aztán visszaáll a rend, felöltözhetek. Magamra öltöm a húsodat, izzadt hónaljadba belekarmolok, zihálásoddal hajamat felborzolom, nedveidet magamba szürcsölöm, szabad leszek és meztelen, győztes leszek és vesztes veled és nélküled. Ordít amikor megszületik Vad madarak tojásából kiszaggatja végtagjait. Teste áttetsző és véres, akár a jégszekrényből kiolvadó holdkaréj. Szárnya harmatos a vízágyútól, s mint a nárciszok, éjszaka hosszan, nyüszítve énekel. Reggel fáradtan leroskad ágyamba, s kéz a kézben fekszünk ö és a dervistáncot járó holdkaréj.
