Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 8. szám - Király László: Hold, A ház mögött, Amália, Cs. V. M., Idő (versek)

Súlytalan, illattalan, nemszóló, nemizgató. Billegő hinta két szárnya a ház mögött.

Mikor ő lent — te fent; mikor ö volt, te vagy; mikor ő van, te voltál.

5 nem térhetsz ki előle soha.

A ház mögött, ahol valami.

1983

Amália

Alászáll a hó, ím aláfeslik, mintha,

sóhajtana hosszan: A-má-li-a! — de

Amália sehol, elsuhogott már,

messze, se erre, se arra,

lágy lankáival, hasa hús pelyheivel, és

december szekere döccen a köveken,

érkezik patkós pattogással —

nincs, itt nincsen langy nyugalomban heverő

semmiskedés, csákány csattan,

fejsze sújt majd,

homályban ablakok esti bamba fénye, vége a boldog, sunyi leskelésnek, hajnal fagyában csontkakas csikordul, megbújva zúzmarában a dermedt gépkocsi-barmok; ahány út: kifut a látható világból, elkíséri monostori kongó ércharangszó,

mintha csak szablyával vágná a ködöt---------------(Refr): Ó, igen,

édesem, idegenem,

igy lesz az emberből kolozsvári tölgyfapoéta,

szamosi párákat terelő juhász,

ropogó csengőszók, jeges vonatfüttyök

céltáblája, pengő ideghárfa,

mígnem fölbukkan sárga téli napként

egy bizonyosság, a végső,

s attól kezdve oly jégtiszta minden,

metsző-egyszerű--------------------amint fejünket körülzörgik

sörét-hópelyhekként emlék-a (no) máliák.

1984