Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Kelemen Lajos: Telepesek, Nyaktiló (versek)
Kelemen Lajos Telepesek Gerendaházunk apró szentélyéből szemléljük az esti kökény sövényt, s trágyadombot — s fülelünk: odább reszketeg vad gyanánt piheg a tarlóföld, sebet sejtve meg sortéi közt, hol férgek fenik mérges ráspolyuk — jó esöszag fordul szembe itt ételek illatával, s jár ki-be; míg ülünk, szép remény nyársára feszítve, szinte halljuk, hogy faragja ráncaink a gond; mit cserélünk másra most, mikor a mérő tallér nullát mutat, s anyátlan, éhes idő rendezgeti üres edényét a tájnak?! Nyaktiló Tarkón ütsz fejem veszed élet mint a nyaktiló s hallak nyöszörögni ahány szájad bennem rebegi álljak védjetek azért — bár készülődve s ized-szined levetve lefürödtem kiökrendezett mézed is édesítsd tovább magad az emlékezést én irhám fegyházából kituszkolva várom nyissák a história végső reteszét
