Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Kiss Anna: Basarózsák
Hogy Balassád SUSANNA Kellett nékem lovon három hajdutkát Krakkóban, is vett volna, vetett ágyon kik tűznél szórni szét a fegyverrel táncot jártak, gyöngysoromat, megengedem, mostmár nem szent, azt nem is mondtam, hogy szedem össze! vére hajtja! De hol van tőle az, Átkozott Balassa! ki túlsó várból kukkeron leskelődik ASSZONY Ajaj! rájuk, szakállát Tudom én, hogy nyálazza le, miközben szép orcájú infámiát suttog? meg szép szavú a beste! Azt nem értem, Jó, hogy lett sok bakszagú látom én, hogy társak közt húzódozol! piros angyal, máriaüvegnél kényesebb A nyílt beszéd ízlésű, s oly latin, meg a kényes természet hogy már magyar, azonban nem magyarnak meg idegenek egymástól, olyan, de olyan, s csak azért mint aki veszek sorra a kardjába szerelmes! sok mindent, mert magadtól Még Egervár nem várhatod, hogy bölcsebb legyél, mint hadnagyaként hogy láttam aminő vagy. a mezőn nyargalászni Már pedig ilyen inakat újító időhpn te dolgod, és igen hamar, hogy napra, holdra mutass: né, apád s anyád nézi magát bennük! pünkösd havában, fiaimról akartam hirt, s egyszeresük A cipőcskét idegen is megveheti. meglátom ... !, kötényemre tekintek, bolond bába!, (Susannát nagyon s újfent rá ... ! előveszik a fájások) Patyolat Lássuk, ingujjak! mit érünk! Úristen lovagja, kengyelének Fogd a kendő gyötrője, két csücskét és zablát vet a húzzad! mén szájába,
