Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 6. szám - Huszár Sándor: Így éltünk mi
N. I. Kölcsön kaptam. F. A. Az engem nem zavar. N. I. Igen, de ott marad a nyoma. F. A. (döbbenten) Minek Nagy úr, drága? N. I. Na hallja? Hát a festéknek. Hiszen magácska úgy ki van mázolva, mint egy úriház. F. A. (felugrik a székéből) Köszönöm, (el) G. G. (be, kétségbeesetten) Mit mondott neki Pista, drága? N. I. Én csak a színtiszta igazságot. Ismerhet. G. G. És akkor miért rohant el? N. I. (tétován) Azt hiszem beadja magát a pucerájba. (függöny) Poór Lili lázadása Poór Lili, a kolozsvári magyar színjátszás hajdani nagyasszonya — akit én, sajnos, csak élete alkonyán ismertem meg személyesen — mindig a régi, az igazi színész-komédiás alakját idézi bennem. A Szigligeti-félét, aki kicsit mindig csepűrágó, kicsit nemzeti hős, igazi úri jelenség, azonban gyakran és fennkölten éhes, legjobb teljesítményeiben művész, legszentebb álmaiban az illúziók rabja. Poór Lili sosem játszotta a nagyot, talán azért, mert valóban nagy volt. Mikor nem sokkal nyugdíjazása előtt ezüstfejű botjára támaszkodva végigment a színház udvarán, a díszletmunkások — akik nem tartoznak a hízelgő emberek fajtájához, mert magukat legalább annyira tekintik a művészet részeseinek, mint a színészt, de olyan részeseinek is, akiket senki nem becsül eléggé —, nos, ez a társaság a művésznő láttára felugrált és igazi mély tisztelettel — ami szintén ritka vendég a színfalak mögött — meghajolva köszöntötte. Persze, lehet, része volt ebben annak is, hogy a művésznő a nagy Janovics Jenő, a „diri bácsi” feleségeként élt az emlékezetükben. Mert érdekes, hogy — főleg az idősebb színházi emberek — szinte babonás tisztelettel viszonyultak az életek és szerepek teljhatalmú urához, a mindenkori direktorhoz. És nem csak a díszletmunkások, maga Liló néni is. Egyszer a már említett ezüstfejű botjával rámutatott az igazgatói iroda ablakára — amelynek akkor épp én voltam a lakója —, s azt kérdezte egy, az udvaron ácsorgó munkástól: — Mondja, fiam, fent van az öreg? Egy kis Küküllő menti faluban az évben temették el a nagyanyámat, a szálas termetű székely parasztasszonyt, aki hasonlított volt Lilóra, de egy évvel később született, mint ő. Mikor született hát Poór Lili? Nos, épp erről lesz szó. A színház parkettgyaluló munkásból lett káderese, Bíró Béla, aki hallatlanul komolyan fogta fel forradalmi hivatását, arra jött rá egy szép napon, hogy a művész elvtársnő keresztlevele és személyi igazolványa között „tíz esztendő differencia van a születési évszámot illetőleg”. És felhívatta a művésznőt, alkalmasint azért, hogy emiatt elvtársi bírálatban részesítse. Poór Lili, bár nehezen járt, mégis kötelességtudóan ment fel az emeleti irodába, mikor azonban meghallotta, miért kellett ennyi lépcsőt megmásznia, felugrott a székről, ahová Bíró elvtárs ültette, szó nélkül hátat fordított neki és jól bevágva maga mögött az ajtót, távozott. Királynői léptekkel tartott éppen a kijárat felé, amikor az udvaron találkozott Fekete Mihállyal, az erdélyi magyar színjátszás másik legendás alakjával, aki az őszi langy melegben békésen és monumentálisán pöfékelt. 65
