Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 6. szám - Tüskés Tibor: Weöres-legendárium
Hogy a pécsi szájhagyományban megőrzött eset azon a hajnalon történt-e meg vele, amely Az éjszaka csodái képeit elindította benne, vagy egy másik hajnalon, ma már nehéz volna megállapítani. A pécsi kiskocsmákat látogató Weöresnek számos kísérője akadt. Volt, akiben az átiddo- gált éjszaka után is több józanság és — tegyük hozzá — több gonoszkodó kedv maradt, mint a költőben. Az egyik ivászatot követő, decemberi hajnalon történt. A baráti csapat a Ferencesek temploma mellett haladt el. A derengő hajnalban halvány fény szűrődött ki a templom ablakán. Advent volt, hajnali misére gyülekeztek a közelben lakó, arcukat fekete kendőbe rejtő öregasszonyok. A kapatos társaság egyik tagja Weöreshez fordult: — Menjél be, Sanyi... Bűnös vagy ... Kérj bűnbocsánatot.. Áldozzál meg te is . . . Weöres belépett barátaival a sötét templomba. A gyertyák már égtek az oltáron. Búgott az orgona. „Harmatozzatok égi magasok ...” — énekelték az emberek. A pap háttal a híveknek a latin nyelvű mise szövegét mormolta. Csak ritkán fordult ki az oltártól, és mondta: — Dominus vobis cum ... Mire a ministráns gyerek válaszolt: — Et cum spiritu tuo ... Weöres előre ment az oltárig, és letérdelt. Megérintette a miséző ferences barát ruháját: — Atyám ... Aztán az arcához emelte, megszagolta és megcsókolta a miseruha fehér csipkéjét. A pap riadtan hátrafordult. A rorátéra jött, padban ülő asszonyok egymáshoz hajoltak. Döbbent morajlás töltötte be a hideg templomfalakat. Néhány nap múlva a költőnek bírósági idézést kézbesített a postás: — Itt tessék aláírni... A bíróság templomban elkövetett vallásgyakorlás bűntettében idézte meg a költőt. Ismerjük József Attila esetét. Húszéves korában azt írta: „Nincsen apám, se anyám, / se istenem, se hazám. ..” És az istenkáromlás vádja ellen kellett védekeznie. A szegedi egyetem tanára, a költő és piarista szerzetes Sik Sándor védte meg. Weöresnek is szerencséje volt. A pécsi ferences rendházban élt akkoriban Szedő Dénes atya, maga is költő, Martyn Ferenc festőművész barátja, a költészet és a tehetséges fiatalok támogatója. Weöresnek további pártfogói is jelentkeztek. Blaskovich Iván főispán, aki nagybátyja volt. Valamint Török Gyula városi rendőrkapitány, aki a Pécsi Művészek és Művészbarátok Egyesületének elnöki tisztét töltötte be. A jó ízlésű, mecénás hajlamú Török Gyula rendőrkapitányként is támogatta a művészetet. A pécsi nyári művésztelepek berendezéséhez kiselejtezett rendőrségi vaságyakat és szalmazsákokat biztosított, a fiatal művészeknek ingyen ebédet, kincstári kosztot adatott. S ha valamelyik ifjú pesti művésznek nyár végére elfogyott a pénze, és már arra sem telt, hogy vasúti jegyet váltson, Török Gyula kitolonco- lási nyomtatványt állíttatott ki, és személyesen gondoskodott arról, hogy rendőrségi kísérettel, ingyen utazzon vissza a fővárosba a művésztelep ifjú lakója. A pécsi családias összefogás Weöres Sándort is megmentette a lecsukástól. Vallásgyalázás és börtönbüntetés helyett megúszta ittasan elkövetett kihágással és öt pengő bírsággal. Két professzor Weöres első öt könyve (inkább füzete) pécsi nyomdában, pécsi kiadásban látott napvilágot. A legelsőről, a Hideg sarcról az a hír járta, hogy a nyomdaköltséget egy hízott disznóval egyenlitette ki. Amikor megkérdeztem tőle, igaz-e a hír, a költő úgy módosította a történe37
