Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 6. szám - Sárándi József: A tenger színvakja, Átvitel, Trianon, Mikor jön a barátunk? (versek)
Átvitel Régi óra rég nem jár, belsejében fogaskerékpár (ok). Bár lenne még erőm észrevétlen megállni mint az óra kettős mutatója mikor a számlapmögötti holtfáradt rugó elpattan A régi órán hét perc múlva fél tizenkettő Ideje negyed százada tiktaktalan holtidő Nézem érintem a szerkezetet rozsdállnak dermedt fogaskerekek Ameddig működött jelen volt sorsomban a kozmikus ütem A benne ketyegő Világszellem/zez igazodtam Hozzá igazodom ma is Lényege állandó a forma talmi Lassan erejét vesztve széthull s a „hanyag anyag” valaki-valami másban fog megújulva folytatódni Egyre távolabb az abszolút nullaponttól Alfától s fordított arányban közelebb a meghívó Omegához a Napóra járása irányában únom hogy mindig körbe-körbe Meddig tart a mindig? Kárhozat mindörökre? Leányvár, 1990. I. 25. 2
