Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Bisztray Ádám: Levél, Mozaik, Legkisebb birtokod, Arany héricsek (versek)
S' Bisztray Adám Levél Magadban sem voltál egyedül, valaki vállad fölött böngészte, hogy húzod s hurkolod a bötűt, botlik-é mártogatós tollad. Főképp a címzésekre ügyelt ország, város, falu és a pontos utcanév szerint. Erezted vagy sem lehelletét, meglibbent asztalodon az írás, nem tiltott, nem mondott igent, arcát nem láttad soha. Kezed alól mindig kibuggyant, amire kíváncsi volt, lámpád mellett pók szálán csüggött alá s hálóba kötözte a veszélyes igét. Postagalambjaid az ő tenyerébe ültek, értett a csalogatáshoz, a választ is ö itta mohó szemmel először. Mozaik elveszek belőled s hozzád teszek egyszer vége a kirakósdinak egy sziennaveres kő kékegű üvegdarab mindig hiányzik vélem de nélkülem holtomban is befejezetlen vagy betörnek puskatussal kizuhan tornyodból a harang és rád omlik a föld hogy maradékod megóvja mikor hívtál hangod elől elbújtam tegnapi lélek félelme gyanú máig a várakozás de megtalálnak arcra bukva meddig lélegzet volt bennem széttárt kézzel védtem cserepeid
