Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Kilencven éve született Németh László - Lászlóffy Aladár: Amikor a sötét; Doboz (versek)
Lászlóffy Aladár Amikor a sötét Amikor a sötét ráborul a hóra, megfullad a gyertya, elalszik az óra, alszik még a kakas zsákba kötött hangja — akkor szólal meg a karácsony harangja. Milyen idő mostan az én karácsonyom? milyen új év felé vezet engem a nyom, hogyha képeskönyvből kuruc-lábanc világ támad föl és tör rám, kígyóinda virág. Megint aki előbb kisujjamat kérte, bitang béklyót kínál, nyújt titokban érte, kínpadokra próbál újra húzni-vonni. Győzhet, csak a lelkem nem fogja befonni. Az én kenyeremet el lehet még enni. Tudom: erős váram nem fogja bevenni. Látó szemem többé nem takarja köddel. Annyi ordas idő nem hiába jött el. Volt már életemnek ádáz ellensége damaszkuszi kardok vérben edzett éle. Aradon font kötél, Bécsben kevert méreg, önmagáért beszél: Világos, hogy élek. Akkor jön végre az én karácsonyom, mikor többé már nem a múlt karácsa nyom. mikor a sötét egy kakaslépést rendre visszatakarodik majd a végtelenbe.
