Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Dsida Jenő: Ébredés alagútban; Az éjszakák csöndje; Istenem, eljött hozzám; Gyakran várlak. Elüldögélek; Érted-é hangomat?; Újra éjszaka van; Most újra éj van. Hallgatag; Zavartan járok; Homokban; Délután (versek) - Függelék
Függelék Az ismeretlen Dsida-kéziratokhoz csatolt függelékben szeretnék még közreadni két verset. Egyik vers az Alkony, ennek teljesebb változata megjelent a költő Nagycsütörtök című kötetében 1933-ban. Olvasható a Dsida Jenő: Összegyűjtött versek és műfordítások (Magvető, 1983., Szerkesztette, válogatta Szakolczay Lajos, a bevezető tanulmányt írta Láng Gusztáv) kötet 132. lapján. A továbbiakban a jelzett lapszámok is e kötetre utalnak. Az Alkonyt tehát nem tekintem elsődleges közlésnek, de közreadását fontosnak érzem, hiszen a végleges vers filológiai szempontból igen érdekes variációja, előzménye. A függelékben adom közre a nagy vers-hármas: az Újra éjszaka van, Most újra éj van. Hallgatag sorrendben harmadik tagját, a Tündérmenet című verset, mely megtalálható a Dsida-összegyűjtött 145. lapján, az idézett Nagycsütörtök-kötet egyik kiemelkedő verse. Az első két verset ismeretlen Dsida-kéziratként adjuk közre, ezt pedig a függelékben azzal a szándékkal, hogy az ismert, legteljesebb változatot is hozzáilleszthessük. Ezt követően pedig közlöm a versek kéziratán talált szerzői javításokat. Ugyanis mindenkor a kéziratok végleges szövegét adtuk közre, de a kéziratos lapokon több javítást, sorcserét, pontosítást is fölfedezhettünk, néha a kiolvashatóság határán lévő kuszaságban, ami természetesen egy munkakézirat sajátossága is. Ezek a változtatások, szövegvariációk később filológiai szempontból roppant érdekesek és értékesek lehetnek, a függelékben tehát számvetést készítünk róluk. Következzék tehát a két vers. Alkony A sötét lélekben régi muzsikák bujdokolnak. A pásztorleány szégyenére gondol s a kútra hajlik. A márványlépcső fölött vadszőlő boltozódik, sürjen, sötéten s halott madarak hullanak belőle. A nyirkos ég foszlányokban, ijedten csüng. A remete jár egyedül a kihamvadt utakon. Eszelősen mosolyog. Tömött lombokat keres — elvérezni. Szelíden elvérezni... T ündérmenet A tücsök cirregve fölneszel. Testem hüs álmokat iszik. Apró csillagos éjtündérek a szívemet hozzád viszik. Parányi szekérre fektetik, pihék, mohák közé puhán, befödik zsenge nefelejccsel s lehelnek rá éjfél után. 7
