Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Dsida Jenő: Ébredés alagútban; Az éjszakák csöndje; Istenem, eljött hozzám; Gyakran várlak. Elüldögélek; Érted-é hangomat?; Újra éjszaka van; Most újra éj van. Hallgatag; Zavartan járok; Homokban; Délután (versek) - Függelék
Dsida Jenő Ébredés alagútban Talán alagútban megyünk. Sötét van. Arrébb húzódunk és félünk egymástól. Súlyos szénfüst fojtogatja tüdőnket, számoljuk a kerekek kattogását. Mindnyájan itt ébredtünk fel egy éles füttyre, nem tudjuk: hány óra van, csak nyújtózunk bágyadtan és friss levegőt kívánunk és rosszízű a szánk. Kár volt még felébredni! Valaki, egy utas javíthatatlan optimista, magyaráz: odakint most nappal van, csak ide nem látszik, csak néhány pillanat és kiérünk a szabad mezőre, az aranyos, friss levegőre, fent kék lesz az ég és madarak szállnak kiterjesztett szárnyakkal és zubogva locsolva fürdet a napfény mindenkit. Mi hinnénk neki, úgy hinnénk, de perc percre múlik, s a sötétség változatlan. 929. VII. 12. Az éjszakák csöndje Az éjszakák csöndje: fojtott nyugtalanság. Viharhántott fenyők zúgnak a hegyoldalon, a patakok mormolnak itt is, ott is és sietnek valamerre. Sietnek, sietnek. Amikor vízvájta odúmba menekültem a farkasok elöl, mikor tüzet gyújtottam a bar lang száj elé: tűzzel falaztam be önmagamat s zártam el mindenektől.
