Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Porkoláb Tibor: „A helybenlét erotikája” (Konrád György regényeiről)
kitágító szövegalkotás, másfelől a kísértő dagályosság, az aránytévesztő hatásosság és az öncélú dekorativitás között fennáll. A nyelv intenzifikációja és expanziója (ez okozza a Konrád-művek „jellegzetes” zsúfoltságát, a nagyfokú sűrítettséget) a „jelentésessé” tétel legalkalmasabb eszköze. A váltás mindenesetre érzékelhető: a Kerti mulatság terjedelmes- ségével („bőbeszédűségével”) egy korántsem következetes, de határozottan észlelhető nyelvi redukció, stilisztikai egyszerűsödés párosul. Az expresszív látomásosságot, a körmondatokat, a fokozó felsorolásokat felváltják a rövidebb és egyszerűbb mondatok, a puritán és letisztult szövegépítés. A halmozott látványelemek, a túlhajszolt metaforikusság helyébe az aforisztikus gondolatiság lép. A Konrád-próza nyilvánvalóan az esszé fogalmiintellektuális nyelvezetéhez közeledik. Ennek megfelelően a vizionárius részek aránya jelentősen csökken, a reflexív részeké viszont növekszik. AZ UDVARIAS SZAKÁCS RECEPTJEI.” Az „esszéizáltság” nem csupán a Kerti mulatság sajátossága, hanem a Konrád-epika egészének jellegadó vonása. A hiperbolikus látomásosság, az expresszív líraiság elválaszthatatlan a létértelmező meditációtól, kommentártól, a folyamatos elbeszélői reflexiótól. A szövegek metaforizáltsága, ornamentikája általában az eszmei reprezentáció szolgálatában áll, a gondolati tételességet, a didaktikus- ságot leplezi, azaz valamilyen eszmei „üzenet” átesztétizálásának rafinált módjaként értelmezhető. A művek példázatosságát a látomásos szövegegységekre épülő fogalmi absztrakció teremti meg. A figurákból hiányzik a pszichológiai egyedítés, az individualizáció megfelelő foka, így voltaképpen egy-egy eszme (eszmerendszer), tétel, idea megjelenítői, a morális parabola hordozói csupán. Személyiségük hitele sokkal inkább a művek centrumában álló normatív értékrendből eredeztethető, és nem a belső tulajdonságokból, az alkati adottságokból, a jellem törvényszerűségeiből fakad (A látogató esetében itt kivételt kell tennünk). Életútjuk a hittől a szkepszisig, a cselekvő aktivitástól a jelképes exodusig, a meditativ-kontemplativ életelvig vezet. A művek világképének egyik alapeleme: a dezil- luzionizmus. Az ábrázolás tárgya, illetve a műstruktúra szervező középpontja a főhős tudata. A narrátori pozíció a számvetés, az összegzés, az önvizsgálat alaphelyzetével azonos. Az elbeszélés (a meditáció) két — egymást feltételező — síkon halad: a felidéző rekonstrukció értékelő-értelmező mozzanatokkal kapcsolódik össze. A folyamatos reflexió (önreflexió) megszünteti (jelentősen korlátozza) a hagyományos értelemben vett elbeszélést. Ezek tekinthetők a Konrád-regények konstans karakterjegyeinek. A művek (elsősorban a trilógia jellegű első három regény) olyan parabolikus eszmeregények, amelyek egy ideahős személyiségválságát, morális szerepkrízisét, önvizsgálatát állítják a középpontba. Kérdésfelvetésük, életproblémájuk lényegében azonosnak nevezhető. Konrádot igazán a közép-európai (magyar) értelmiség életlehetőségei, önmegőrzési és önkiteljesítési stratégiái, önigazoló és önvádló attitűdjei, vállalásai és kivonulásai, azaz a „helybenlét erotikája”, az ittlét morális vonatkozásai érdeklik. Egész életműve ebből a szenvedélyes érdeklődésből fakad. A Napos oldalt író Karácsony Benő megfigyelése az írói mesterség nemes „monomániájáról” Konrád Györgyre is pontosan vonatkoztatható: „Az író, amennyire megfigyelhettem, egész életén és egész munkásságán át egyetlen gondolattal gyürkőzik, ezt fúrja, faragja a rögeszmések makacsságával. Néha kifordítja, mint a bundát. Néha úgy tesz, mintha másról akarna beszélni, de ez csak szemfényvesztés, valami olyan, mint az udvarias szakács receptjei az ötvenféleképpen elkészíthető tojásról.” 76
