Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Körmendi Lajos: A kilenc kínzás földjén (Mongóliái útinapló)
mondják, ezért olyan mindenhol a fű, mint a zöld bársony, szárazabb években barnán sötétlenek a hegyoldalak, nem úgy, mint most. A völgy, amelyben haladunk, ragyog a napsütésben, aztán amikor két hegy közül kifutunk a következő völgybe, hirtelen, minden átmenet nélkül már zuhog, ömlik az eső, hogy néhány száz méter után ugyanilyen váratlanul száraz útra érjünk, és szikrázzék fölöttünk a nap. így érünk Tereldzsbe, ahol jurták várják a turistákat meg egy étterem, továbbá egy angolok által csaknem egészen felépített szálloda, melynek kék mázas cserép fedi a tetejét, zöldek az ablakai és lilák az ajtajai, de nem ez a legnagyobb baj! Az angol cég tönkrement, s a majdnem kész épület most beázik, rohad, pusztul. Innen továbbmentünk a szakszervezeti üdülőhöz, ahol mindenféle szobrok fogadtak minket, az állatokat ábrázoló szobrokon kívül egy szocreál leányzó, aki vödröcskéjét szorongatva bizakodóan pillant az éppen szertefoszlóban lévő szocialista jövőbe. Lementünk a Tereldzs folyóhoz, melynek megáradt vize vadul rohant és örvénylett a sziklás mederben. Egyik csendesebb szakaszán láttam átkelni egy kutyát, miközben lábalta a sekély vizet, nyüszített a fájdalomtól, oly hideg volt a folyó. Patakokat kerülgetve csatangoltunk az erdőben a folyó túloldalán, ahova keskeny vashídon jutottunk át, aztán két szendvicset kineveztünk ebédnek délután négykor, s elindultunk visszafelé. Gyereksírok és tehéncsontváz Elmaradtak mögöttünk a meredekebb sziklák, a fák, kijutottunk a tágasabb, pusztás térségekre. Az út jobb oldalán, fent, az emelkedő oldalában kazak temető fehérük. Odagyalogolunk. Útközben rengeteg sáska pattan fel és röppen tova fémes hangot adva. A temetőben mohamedánok temetkeznek, jelzi ezt a primitív sírkövekre festett félhold is. Félelmetes ez a temető. Rengeteg a gyereksír. Az évszámokból kitetszik, hogy többségük alig éri meg az egyéves kort. A sírok kimondhatatlanul elhanyagoltak és lepusztultak. Nem ásnak mély sírgödröt, talán a sziklás talaj miatt. A halott fölé deszkát tesznek, erre rakják a földet. A legtöbb helyen erre a kis földhalomra egyszerűen ráöntenek egy vékony betonréteget, de azt csak durván simítják el. Néhol színes üvegcserepeket szórnak dísz gyanánt a friss betonba, s az beleköt. Egy idő után azonban a deszka beszakad a föld és a beton súlya alatt, s beomlik a sír. A síroknak a fele beomlott már. így könnyen hozzáférnek a holtakhoz a farkasok, de sokszor meg sem várják a sír beomlását, egyszerűen kikaparják a hullát és megeszik. Az éhség nagy úr, egyébként is a vadak ették meg a halottakat Mongóliában évszázadokon át, egyszerűen kitették nekik a megboldogultat, és kész — el volt temetve. így csak az a nép bánhat halottaival, amelyik nem fél a haláltól. Ebben a roppant elhagyatottnak tűnő kazak temetőben is az volt az érzésem, az itt élők nem félnek a haláltól. Ezek a lidérces sírok minden európai képzeletét felülmúlják. Vannak kővel körülrakott sírok. Vannak nagyobb családi sírhelyek, ezeket körülbetonozták, de olyan hányaveti, primitív módon zsaluzva, hogy Magyarországon egy ól alapját is különbül megcsinálják. Az egyik sírba beszakadt egy tehén, a szerencsétlen állat csontváza most is ott hever, hátsó lába a mélyben, teste többi része kívül. Talán eltörött a lába, azért nem tudott kijönni, s vadállatok martaléka lett. Sokfelé látni csontokat a sírok között, nem értek hozzá, de akár emberi csontok is lehetnek. A temető egy másik részén sok vörös csillagos sír van, némelyiket vaskerítéssel vették körül, s bádogból csináltak sírjelet. Az egyik síron szélkerék forog, talán annak jelzésére, hogy pilóta volt az elhunyt személy. Itt minden elképzelhető. Egy másik sírba egy eternitcsövet dugtak a fejfa helyére. Ulan-Bator felé menet ismét sok állatot láttunk. A tehenek egyszerűen beköltöztek az út mentén emelt buszmegállókba, az emberek a szabad ég alatt toporognak. 55
