Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 12. szám - Tóth Ágnes: Aranykor után - Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

nél. Nem a feladat elhárítása, sokkal inkább a viszonyok és saját gazdasági lehetőségeinek a pontos ismerete mondatja a nyomdász baráttal a kategorikus nemet.

„Itthon ma jó tömegkiadvány nem lehetséges” — írja egyik levelében. Mert azon túl, hogy „a tömegek könyvfogyasztó képessége a minimálisra csökkent”, a terjesztés is kis hatékonyságú, azaz drága, a könyvkereskedelemben nincs reklám, hiányoznak a katalógusok, de a jó kritika is.

Levelük tanúsága szerint már ezekben az években is foglalkoztatta őket a mindent — kultúrát, gazdaságot, társadalmat — egyre inkább átható válság okainak elemzése. A századelőt aranykorként megélő magyar értelmiségiek többségéhez hasonlóan, a 20-as 30-as években az ő látásmódjukat is a „minden egész eltörött” életérzése határozta meg. így magától értetődő módon került gondolkodásuk középpontjába nemcsak az általános széthullás okainak, de a megújulás forrásainak, a folytonosságot biztosító kohéziónak a keresése is.

Kner Imre 1921-ben a társadalmi és egyéni kultúra kapcsolatát és saját feladatait számba vevő cikkében a következőket írja: „Egyelőre a vásár zsivaja erősebb, mint valaha. Egész életünket valami különös bizonytalanság jellemzi. A legellentétesebb irányzatok küzdenek egymással minden területen, s a viszonyok sűrű és sokszor előre láthatatlan változásai közepette szinte lehetetlen a tájékozódás.

Szent komolysággal kell szembenézni feladatainkkal, és kötelességérzésünknek mérhetetlenül meg kell növekednie. Ilyen fordulópontokon az egyedül maradt ember sokkal mélyebben érzi azt, hogy életével, munkájával tartozik, hogy felelős nemcsak önmagának, hanem az egész emberiségnek is.”

Ez a gondolatkör került a 30-as években — több mint fél évtizedes hallgatás után — ismét megújított Fülep—Kner levelezés központjába.

Fülepnek a hazai viszonyokat elemző véleményei, rabiátus alkata és prófétikus magatartása miatt, indulatosak, ellentmondást nem tűrőek, míg Kner sokkal inkább kételkedő, tépelődő. Elszigeteltségében, magányában a minden körülmények között való kötelességteljesítés parancsa egyedüli kapaszkodója.

1931-ben a következőket írja Fülepnek: „Igaza van Önnek is, szegény Pethesnek is: nem érdemes. Ezerszer elmondtam már magamnak, s mégis mindig újra kezdem. Egy ilyen újrakezdést tartalmaz egy új akcióm, amellyel rá akarnám a vidéki vállalatokat nevelni arra, hogy modernebb, korszerűbb, eredményesebb propagandát fejtsenek ki. Úgy gondolom, nem lehet tétlenül szemlélni ezt a mostani krízist, kinek-kinek kötelessége próbálni valamit, kezdeményezni, szembeszállni a defitizmussal, a maga szűk kis munkaterületén. Ha egyszer ráér, olvassa el, vagy nézze legalább át az egyidejűleg megküldött hat körlevelemet. Ha az eredményt látná, akkor ismét csak azt mondhatná, hogy: nem érdemes, de én mégis úgy érzem, ennél a századik újrakezdésnél is, hogy nem érdemes, de mégis muszáj. Addig legalábbis, amíg az ember győzi erővel, energiával, muszáj, ha a helyzet még oly kilátástalan is.”

Kner magatartását élete végéig az embernek önmaga meggyőződéséhez való hűsége, a körülmények ellenére történő munkálkodása és a vállalt szolgálat teljesítése határozta meg. Csak ebben az összefüggésben válik érthetővé az a már-már irracionálisnak tűnő cselekedete is, amikor 1944 áprilisában, az elhurcolása előtti napokban sincs nagyobb gondja, minthogy néhány görög betűs sor kiszedését kérje a budapesti Hungária Hírlapnyomda igazgatójától.

Ez azonban már annak a folyamatnak a végső állomása volt, amely a 30-as évek második felétől előbb „csak” gazdasági, erkölcsi, politikai diszkriminációval, majd a zsidótörvények megjelenése után a teljes egzisztenciális megsemmisítéssel fenyegette.

Az egyéni és szakmai küzdelmeiben is mindinkább magára maradó Kner, Fülep támogatására, segítségére feltételek nélkül számíthatott. Kapcsolatuk elmélyülése Kner zengő- várkonyi látogatása — 1932 augusztus — után következett be. Fülep a 30-as évek második felétől — megérezve Kner bajbajutottságát, szorult helyzetét — kapcsolatukban kezdemé84