Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Martos Gábor: Újabb pótszék(es)ek
Martos Gábor Újabb pótszék(es)ek H. L. emlékének J ó egy évvel ezelőtt, ugyanennek a lapnak 1990 júliusi számában Pótszék (es) előadások című írásomban botcsinálta (ha úgy tetszik: amatőr) (amatőr)színház-történetíróként, de éppen a hivatalos kritika figyelmének teljes hiányában foglaltam össze a kecskeméti Pótszék Színpad, az ország talán egyik legsikeresebb amatőr színjátszó csoportjának hétéves — ahogy akkor fogalmaztam: talán valamelyest modellértékű — történetét. A Forrás szerkesztőségének ajánlatára most ugyanazon olvasótábor — reményeimbeli — figyelmébe ajánlhatom azokat az eseményeket, újabb sikereket, amelyek az annak az — írásnak a lezárása óta eltelt két esztendőben történtek a Mózes István vezette társulat életében. Múltkori, 1989 augusztusában lezárt írásom legutolsó említett eseménye az akkor, július legvégén Tokajban bemutatott Julie kisasszony előadás premierjének sikere volt; a kézirat nyomdai levonatának javításakor, 1990 májusában pedig még egy néhány rövid sorba foglalt utóiratban beszámolhattam annak az — akkori legutolsó — előadásnak további sikereiről . . . pontosabban akkor még csak e sikerek kezdeteiről. Folytassuk tehát most innen a történetet. . . * * * A Pótszék Színpad társulata a nyáron bemutatott Strindberg-darabbal az az év decemberében megrendezett balassagyarmati Országos Amatőr Színjátszó Fesztiválon második díjat nyert, s ugyanott Vujovich Andrea a darab címszerepének megformálásáért megkapta a legjobb női alakítás díját. (S nem azért, mintha magamat jövőbelátóként akarnám feltüntetni, de meg lehet nézni: tavaly megjelent írásom végén a tokaji bemutató láttán körülbelül ezt is jósoltam a társulatnak, mindez a siker ugyanis annyira „benne volt” abban a produkcióban. Igaz viszont az is, hogy „tippjeim” csak részben jöttek be, a gyarmati verseny ugyanis megint — mint két évvel korábban Kiskunhalason a Talpsimogatóban éppen Vujovich Andrea révén — egy „negatív szenzációt” is hozott: a férfiak között Halász László Jean-alakítását a zsűri nem találta a legjobbnak ...) Az előadással a csoport az 1990 áprilisában Kecskeméten megrendezett megyei Színjátszó Találkozón ismét — nyolc éves működése alatt immár negyedszer — Országos Arany minősítést szerez, a rendező, Mózes István pedig ugyanezen a tavaszon elnyeri az A-kategóriás, azaz az amatőrök számára elérhető legmagasabb rendezői „besorolást”. (Csak zárójelben: ugyanez a minősítés egy amatőr színész esetében gyakorlatilag a Színház- és Filmművészeti Főiskolai diplomával rendelkező, tehát „hivatalosan” profinak számító színészekkel csaknem, vagy egyes esetekben teljesen egyenrangú helyzetet biztosít a pályán . . . ami persze manapság nem jelent megnyugtató létbiztonságot vagy fényes egzisztenciát.. .) A sikerek nyomán a Julie kisasszonnyal a Pótszék az ország jórészét „végigtájolja”: a nyolc teltházas — sőt, a szó valódi értelmében pótszékes — kecskeméti, Szórakaténusz Játszóház-beli előadás mellett a produkciót bemutatják Szegeden, Vácott, Gödöllőn, Szolnokon, Székesfehérvárott, Budapesten, s az előjegyzési naptárakban újabb meghívások dátumai sorakoznak . . . * * * 72
