Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 12. szám - A szabadságért fizetett ár (Varga Imre beszélgetése Köteles Pállal)

tem nincs más út, mint az erdélyi kérdés nemzetköziesítése. Föderalizálni kell az erdélyi térséget. Vannak erre elképzelések, vannak koncepciók, nem mi találtuk ki. Rónai András A térképezett múlt c. könyvében ezt tulajdonképpen elvégezte, de voltak, vannak francia, olasz, német elképzelések is. Nem igaz, hogy nincs lehetőség a rendezésre. Amennyiben a románok nem fogadják el a rendezési terveket, akkor alighanem az fog történni, amit a Newsweek 1990. november 26-ai száma vetett fel: Erdély tűzfészek marad. Nem a magyarok miatt marad tűzfészek, hanem a románok miatt válik azzá. A Newsweek öt ilyen veszélyzónát jelöl meg Európában, ezek között az egyik Erdély. Tehát Erdély már réges- rég nem magyar—román kérdés, hanem európai kérdés, s megoldása is európai érdek. Nem véletlen például, hogy Mitterand elnök, ugye, európai politikusként indíttatva érezte magát arra, hogy ezeket a kérdéseket ő maga is megfogalmazza.

— Az nagyon fontos, hogy Európa hogyan lát rá egy térség gondjaira-bajaira, milyen külső segítséget tud nyújtani, de még fontosabb, hogy a bent élők, a szomszédok szót értsenek, hiszen enélkül minden külső rendezés leple mögött, sőt: ennek fedezékében szaporodnak, növekednek a bajok. A külső kényszer által teremtett rend a legtöbbször ingatag, belső fegyelem, türelem nélkül semmit sem ér. Mi a bölcs ilyen helyzetben? Mit tegyünk, ha a rendezés fogalma mást jelent az erdélyi román, s mást a magyarok számára? Lehet-e közös az esély?

Kétségkívül, hogy ennek vannak sajátos vonatkozásai. Az erdélyi románságnak alighanem mérlegelnie kell azt, amit legutóbb Iliescu elnöknek is föltettek, tudniillik Máltán Bush és Gorbacsov megegyeztek abban, hogy Románia és Bulgária továbbra is szovjet vagy orosz zóna, érdekszféra marad. Tehát, hogy keleti érdekszféra. Ez drámai helyzet, de realitás. Mondhatjuk erre, hogy sebaj, mert Jaltát is túlhaladta az idő? De mennyi idő alatt? Ötven esztendeig tartott. Nos, hogyha akár csak ötven esztendőre is Erdélyt magával viszi Románia keletre, azt az Erdélyt, amelynek semmi köze nincs a keleti szellemhez, azt az Erdélyt, amely a tolerancia és nem az erőszak földje, akkor az erdélyi románságnak is fel kell tenni a kérdést, vajon mi a jó nekik. Az-e a jó, ha olyan Erdélyben élnek, ahol az együttműködés, a tolerancia szelleme a „törvény”, vagy pedig inkább egy intoleránsabb, nagy értékeket fölmutató bizantin-szláv zónához akarnak tartozni. Ha végleg keletre sodródnának, akkor mindazok az értékek, amelyeket az erdélyi románság megteremtett az évszázadok folyamán, tulajdonképpen elvesztenék fényüket, becsületüket, érvénytelenné válnak. Magyarán: az erdélyi románság megszűnne a nyugati kultúra közvetítőjévé lenni, mint Trianon előtt volt a keletibb területeken élő románok számára. Végleg beletagozódna abba a szláv közegbe, amely másságában szép, jó, csodálatos, én sok mindent szeretek is benne, de hát nem sok köze van a nyugati társadalmi valósághoz. Vagyis: döntenie kell az erdélyi románságnak. Egy rossz döntés azonban nem taszíthatja áldozati bárányként az erdélyi magyarságot a történelem oltárára.

— Mondd, a román telepítés-politika nem keverte úgy meg az országot, hogy az erdélyi románság mint népesség, mint sajátos hagyományok hordozója és a Regátból betelepültek fölismerhetetlenül összevegyültek? S aligha valószínű, hogy nemzetközi célokért a románok feladnák nemzeti terveiket.

Bizonyos számítások szerint két-három millió románt telepítettek be, és sajnos ma már Erdélyben ők a hangadóak. Tehát a regáti románság a hangadó, nem pedig azok, akik ott születtek, akiknek szülei, nagyszülei erdélyiek voltak. Amit kérdezel, rendkívül fontos, illetve fontos a jelentéstartalma, de mindez nem jelenti azt, hogy ne kellene keresnünk annak a módját, hogy a románságon belül meglévő erdélyi szellemet ne kelljen fölkutatni, ne kelljen próbálkozni ezzel. A próbálkozás, a kutatás még úgy is szükséges, ha az eredmény bizonytalan.

— Regényeidből az is kiderül, hogy nincs túl jó véleményed a politikáról. Van, ahol az erkölcstelenségét ábrázolod, máshol groteszk jellegét tárod fel, s helyenként már-már parodisz- tikusan mutatod meg. S lámcsak, te is belekerültél a politikába! Nem félsz attól, hogy a korpa közé keveredtél?

Talán azért keveredtem bele a politikába, mondom félig síró, félig nevető szemmel, hogy a politika jobbá váljon. Megeshet, hogy ezért történt az egész. Én ezen nem gondol62