Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Legenda Végh Györgyről (Összeállította: Albert Zsuzsa)
erre megérve. Tehát adva van egy rendkívül művelt, sok nyelven beszélő vagy ha nem is beszélő, de passzívan értő ember, aki szeretné látni a világot, szeretne utazni, ám ezt a sors nem adta meg neki. De mindenképpen akarta látni, tudni a világot és ehhez rendkívül nehéz, megalázó munkával, és elsősorban a rádió jóindulatából tudott összegyűjteni könyvekre pénzeket. Ebben nem állt egyedül, elhangzott a Darling eszpresszó neve, igen, körülbelül ez a csapat volt az, akiket mindenünnen kitiltottak: Mándy Iván, Végh Gyuri, és mások, csak a rádiófeldolgozásokból éltek vagy a saját nevükkel vagy négerként vagy a meseműsorokkal. És a mesekönyvekben előjöhetett a költészete, játékossága, de soha igazán költővé visszakerülni nem tudott. Azt hiszem, ez fájt neki a legjobban. Az Élet és Irodalomnál voltam egy mellékállásban vagy szerződésben, nem tudom már pontosan, de rendkívül sokat biztattam, hogy kezdje újra a versírást. Ám azt csinálta legnehezebben. Naplóírás, önéletírás, minden ment, de a verset tartotta legszentebb dolognak. Végül behozott egy verset, ami egy rendkívül érdekes rímre épült, az egyik sor arra végződött, hogy Orwell, a következő így rímelt rá: revolver. Lehet, hogy ez volt az ötlet. Ebből született egy 8-10 soros vers, melyet lelkesen bevittem Szabolcsi Miklós főszerkesztőhöz, és ebből akkora botrány lett, ebből az Orwellből, akkora folyosói kiabálás szegény Végh- gel, aki vérvörösen távozott a folyosóról, hogy soha többé nem hozott verset. Ezek, sajnos, ezek visszahozhatatlan dolgok, ezeken már nem lehet segíteni. Nemeskürty A Fabulya feleségeiről is sokat tudnék mondani, hiszen én voltam a Magvetőnél az a lektor, aki ennek megírására Mándyt biztattam, szerepelek is a kolofonon, mint felelős szerkesztő. Mándy Iván könyvében pokoli humor, gúny és irónia van. Albert Zs.: Nekem, mint olvasónak bájos volt, kedves volt, olyan volt, mint Végh, igen ám, az általunk nagyon tisztelt Mándy Iván és Végh között viszont ettől kezdve sajnos megszűnt a barátság. Nemeskürty L: Szóval a Fabulyában nem dicsőül meg Végh György, noha valami furcsa, kedves, fanyar szeretettel van megírva. Ragyogó írói teljesítmény. Végh Gyurka nem tudta eldönteni, hogy megsértődjön-e vagy nem? Én ugyanis természetesen odaadtam neki a kéziratot, noha nem Végh Györgyként, hanem Fabulyaként szerepelt benne, dehát mindenki tudta, hogy ki az a Fabulya. Égyszer csak azt mondta; ez ugyan tulajdonképpen nem kedvez nekem, de nem kellene mégis illusztrálni? Gyurka, mondtam neki, ha ehhez illusztrációkat készítünk, akkor végleg mindenki tudja, hogy rólad van szó. — „Nem baj öregem, ez is egyfajta népszerűség.” Csernus Tibor elkészítette a rajzokat Mándy Iván: Fabulya feleségeihez. Erre Végh Gyurka büszke volt, ám amikor a könyv megjelenése után ujjal mutogattak rá, akkor megjátszotta a sértődöttet. Valójában mindvégig büszke volt arra, hogy Iván megírta őt. Én Végh Gyurkával is, Mándy Ivánnal is mindvégig a legszivélyesebb barátságban voltam és vagyok. Fia Végh Gyurka ezt a sértődést szíve mélyén komolyan veszi, akkor egész biztos, hogy ezt velem is éreztette volna. Soha nem éreztette. Mondhatni enyelegtünk ezen. Számára ez csupán szerepjátszás volt. Azt viszont valóban nem tudta megemészteni, hogy kiszorult az irodalomból és a nagynak tartott költők, írók őt nem vették komolyan. Ez rettenetesen bántotta. Mélyen, őszintén, nagyon szenvedett és joggal. Tor da /.: Mesélte nekem, hogy akkoriban, mikor megjelent a Fabulya, éppen össztüzet indítottak az úgymond polgári írók ellen, és neki még egy szerződését is felbontották azért, mert ő a Fabulya, és ráadásul Csernus Tibor illusztrálta a könyvet, és valóban rá lehetett ismerni Gyurkára. Rába Gy.: Ehhez a tanúságtételhez hadd tegyek egy ellenpontot. Fabulya feleségei, ez a regény a címe, de nem szól arról a feleségről, akiről még nem szólhatott. Ez a történet szép ellenpontja mindannak, amit hallottunk, és mindannak, ami egyébként önmagában véve igaz. Valamikor 57—58-ban ismerkedett meg Takács Mártával, aki jóval fiatalabb volt nála. Gyurka járhatott negyven felé, Takács Márta akkor érettségizett. Feleségül akarta venni, nagy szerelem volt. Amikor a család megtudta, Takács Mártát kulcsra zárták egy szobába, hogy ne tudjon hozzáférni, és ő maga ki ne tudjon szökni, de Gyurka megszöktette. Népes család, többen voltak testvérek, Márta a húga közreműködésével 45
