Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Tornai József: A vasverő Ilmarinen… Megvilágosodás, De ne mondd, Ezek talán az utolsó rózsák… (versek)
Tornai József A vasverő Ilmarinen ... A vasverö Ilmarinen aranyasszonyt kovácsolt ki magának a halott helyett. Én a verseimből gyúrtam csoda-asszonyt tehelyetted: ott állsz bálvány-alakoddal, onnan intesz az időnek, míg csillag él, míg hold, nap jár, emlék-, álom-, szellem-asszony. Megvilágosodás A szerelem, mint az az öt nyeleskézigránát Andrej Wajda Csatorna című filmjében. Egy-kettő-három-négy: érzékenyen leakasztjuk őket, lábujjhegyen egy kőre állva, a lét aknanyilásába tekert szögesdrótról. Az ötödiknél kibillen talpunk alól a szabálytalan kő. Robbanás prémes sötétsége. Nincs ennél szemkilökőbb megvilágosodás. De ne mondd Folyton arra gondolj, hogy a száján szeretnél nevetni, mert a szája rózsája vért csillagozott a horgas tüskék közül, de ne mondd. Gondolj arra, hogy a mellén kell csatáznod, míg bimbói fölizzanak s te akkor újra elindulsz ellenük a száddal-nyelveddel, olyan mohó keblek voltak azok, vad-édes tűz-gyümölcsök, de ne mondd. Gondolj arra, hogy haja fészkébe visszatérnél tavaszról-tavaszra, hogy ne sirdogálj a szerelmed forró szárnyai nélkül, de ne mondd. 1
