Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Orbán Ottó: Henry Miller csontjai (vers)
Orbán Ottó Henry Miller csontjai Fölrobbantam a szájukban, meg a mellük völgyében, meg a markukban, meg mindenhol, nem szólva a klasszikus testhelyzet klasszikus céljáról a combjuk közt, meg az ördög fekete seggelukáról. . . Én, a huszadik század, az álló fasz, ferdén meredve az élet fényessége felé, mint az a háromárbocos vitorlás, melyet Blaise Cendrars látott valaha az óceán megőszült márványán száguldani északnak, hátában a Horn-fok ostorszíj villámaival, pengével metszett körvonalak közt, acélszürke ég alatt. Megmerültem a test lucskában, és mi változott? Egy csontkupac vagyok én is, mint a többi. S nem harsan harsonaszó, nincs végítélet, sem jutalmazás, sem kezdete semminek, csak a fojtogató sirokkó fúj a mindenségen át pár csillagforma homokszemet. 83
