Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Gerold László: Bánk bán-előadások Szabadkán
Gerold László Bánk bán-előadások Szabadkán-M. JLogy Szabadkán és a bácskai meg bánáti városokban — Zomborban, Újvidéken, Zentán, Nagybecskereken, Kikindán — mikor játszották először, s azt követően milyen rendszerességgel került közönség elé a Bánk bán, az források híján teljes bizonyossággal ez ideig megállapíthatatlan. Ahhoz azonban semmiképpen sem férhet kétség, hogy előbb, mint a fellelhető sajtónyomok és egyéb források jelzik (Nagybecskerek: 1847, Zenta: 1873, Szabadka: 1877, Zombor: 1887, Újvidék: 1895), ezekben a városokban is játszották Katona József nemzeti drámáját. Ez annál is inkább valószínű, mert ezek a városok évtizedek óta, Szabadka már 1816-tól, a többiek pedig a húszas-harmincas évektől, a magyar színházi hálózatba tartoztak, évente felkeresték őket a vándortársulatok, melyek hasonló színházi kategóriába tartozó városokban léptek fel s játszották a Bánk bánt is. Elképzelhetetlen tehát, hogy Katona műve, főleg amióta a kassai ősbemutatót követően a reformkor felfedezte magának, ne kapott volna helyet a szabadkai, zombori, zentai, újvidéki vagy nagybecskereki színpadon, műsorban is. Hogy viszont az ötvenes években, mint másutt, ezekben a városokban sem játszották a Bánk bánt, még cenzúrázott, csonkított változatban sem, az nem csupán a tények és a körülmények logikájából következik, hanem konkrét adat, egy levélrészlet is tanúsíthatja. Egressy Gábornak, ki Törökországból való visszatérése után előbb csak vidéki színpadon léphetett fel, s ilyen formán többször Szabadkán is megfordult, az ottani közönség örömére, hiszen Shakespeare-jei (Hamlet, Othello, Lear király, Coriolanus) mellett Goethe Clavigóját, Schiller Don Carlosát, Scribe-darabokat (A cárnő, Egy pohár víz) vagy Obernyik Károly sokáig elévülhetetlen Brankovics Györgyét hozta el, tűzette műsorra. A szabadkai színház, a Havi—Hegedűs-féle társulat titkára a „kis Paulay” Ede egy levelében említi, hogy a Bánk bán előadását, a másutt történő színrevitelt bizonyítandó színlap megküldését sem engedélyezi a rendőrség, „semmi szín alatt sem remélhető”. Ez már 1858-ból származó adat, amely azonban visszamenőleg is magyarázhatja, hogy néhány évvel előbb, pontosan 1854. december 16-án az újonnan épült szabadkai színházépület avatása miért nem a Bánk bán színrevitelével történt, holott mind a mű értékei, hazafisága, mind pedig kedvelt műfaji jellege folytán ez várható lett volna. A politikai helyzet következtében azonban elképzelhetetlen lett volna a Bánk bán színre vitele, akárcsak a Czillei és a Hunyadiak című Vörösmarty- vagy a II. Rákóczi Ferenc fogsága című Szigligeti-drámáé. A szabadkai színházat Jósika Miklós Két Barcsai című művével nyitották meg, s a hogy a ránk maradt Latabár-társulat játékrendjéből látjuk, később, az ünnepi hangulat csitultával sem került közönség elé dramaturgiánk már akkor egyik legértékesebbnek vallott tragédiája. Hogy a reformkorban játszották-e, ez nem bizonyítható, ahogy az sem, hogy az enyhülést hozó hatvanas évek vége felé színre került-e, de az is, ez is valószerűnek látszik. A két valószerűség között óriási a különbség. A reformkorban a Bánk bán műsorba iktatása a hazafias program keretében történhetett, a hatvanas, kivált pedig a hetvenes évektől már egy másfajta színházeszmény keretében kaphatott és kapott helyet a műsorban a Bánk bán. Új színjátéktípus a kor ízlését jelző friss műsorrétegben az operett és a látványosságok lettek. A már meglevő színjátéktípusok változásokon mennek át. Mind erősebbé válik a népszínmű álnépiessége, a vígjáték a bohózat felé fordul, jelentkeznek a következő évtizedekben mind nagyobb műsorteret meghódító és érdeklődést kiváltó francia társadalmi 74
