Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Kötő József: A Bánk bán és Kolozsvár
előadás. Ez a ciklus Sztárai Mihály hitvitázó drámájától, Az igaz papságnac tiköre-től és Az Omnia vincit amor című drámakísérlettől kezdve Bessenyein, Csokonain, Katonán, Kisfaludyn, Gaál Józsefen, Teleki Lászlón, Nagy Ignácon, Szigligetin, Hugó Károlyon, Szigetin, Jókain, Tóth Edén, Csíky Gergelyen át Rákosi Jenő, Dóczi Lajos, Herczeg Ferenc, Gárdonyi Géza, Lengyel Menyhért, Bródy Sándor, Molnár Ferenc bemutatásáig terjedt. A Kolozsvári Hírlap így írt a Bánk bán előadásáról: „ .. . eléggé nem becsülhető érzékkel szakított a hagyományos és többé-kevésbé már unalmas Bánk bán előadásokkal, s új keretekben, az előversengés színrehozatalával, Katona József nyelvezetének megbecsülésével — igyekezett ezt a súlyos magyar tragédiát a deszkákra vinni”. Kétségtelen, hogy ettől kezdve nem lehetett megkerülni a Bánk bán színrevitelének dramaturgiai és rendezői problémáit, új szakasz kezdődött, a Bánk bán-értelmezések korszaka. Janovics tevékenységéhez nemcsak új távlatok megnyitása, hanem korszakzárás is kötődik. Az utolsó nagy személyiségek közé tartozott, akik még az ősi Farkas utcai színház deszkáin kezdték el a kolozsvári Bánk bán-kultusz kiteljesítését. Említsük még meg Laczkó Aranka nevét, aki 1896-tól 33 éven át volt Kolozsváron Thália papnője, a század- fordulón alakította Gertrudis szerepét, s ezzel többé-kevésbé teljes a Farkas utcai színház kiemelkedő Bánk bán-színészeinek emléklistája. Az öreg Farkas utcai színház betöltötte hivatását, Kolozsváron a Hunyady téren új, korszerű színházpalota épült. S ekkor következett a történelmi igazságtétel: 1906. június 17-én az utolsó előadás az épületben a Bánk bán volt. Azt a tragédiát játszották, amellyel igazság szerint 1821-ben meg kellett volna nyitni a színházat. „Engesztelő áldozat volt ez és hódolat Katona József szelleme előtt” — írta az eseményről Janovics Jenő. Az örök Biberach A Farkas utcai színház című könyvében így emlékezik az ünnepi szereposztásra: „Gertrudis Jászai Mari volt, Tiborc Szentgyörgyi István, Mikhál Dezséri Gyula, Simon bán Várady Miklós. A Farkas utcai színház régi dicsőségének ezek az élő tanúi ezen a búcsúestén átadták a gazdag örökséget a fiatalságot képviselő új nemzedéknek: Aczél Ilonának, aki Melindát játszotta, Sebestyén Gézának, Petur megszemélyesítőjének, Hídvégi Ernőnek, a férfias és fiatal Bánknak, Rajnay Gábornak, a lelkes Ottó hercegnek és Janovics Jenőnek, aki Biberachban lépett fel”. A Hunyady téri színház is a Bánk bán-kultusz istápolója. A Nagyúr hagyományos díszmagyarját ebben a korszakban Szakács Andor viselte, akit a színháztörténet mint a legnagyobb magyar histriók egyikét tartotta számon. A kétkedés és hit között vergődő Bánk bán tépelődéseinek megélését segítette gazdag szereplistája, éppúgy játszotta az örök kétkedő Lucifert, mint az örök rászedettség jelképét, Leart is. Partnere Hettyey Aranka (1878—1953) volt, aki méltóságteljes alakjával, kifejező játékával, mélyzengésű hangjával nemcsak Kolozsvár Gertrudisa lett, hanem a nemzeté, hisz Budapestre szerződése után a Nemzeti Színházban Jászai örökébe lépett. A kolozsvári színjátszás krónikájába 1919. szeptember 30-án gyűrűzik be a világtörténelem. Ekkor tartották a Hunyady téri színházban az utolsó magyar előadást, október 1-jétől államosították az épületet, s attól kezdve a román színészet otthona lett. Műsoron a Hamlet szerepelt, amelyből a cenzúra törölte a nagymonológot, csupán az első sor hangozhatott el: „Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés”. A választ a magyar színjátszók helyben megadták. Janovics Jenő visszaemlékezéseiből tudjuk (mivel a cenzor Fortinbras diadalmas bevonulásának jelenetét is törölte), az előadás Hamlet Horatióhoz intézett szavaival zárult: „Én meghalok, te élsz, győzd meg felőlem És igaz ügyem felől a kétkedőket”. Ma a színháztörténeti tények birtokában állíthatjuk, hogy a kolozsvári Nyári Színkörbe, a sétatéri színházba átköltözött társulat meggyőzte igaz ügye felől a kétkedőket, a hamleti alternatívát feloldotta azáltal, hogy egyetlen létezési mód mellett voksolt: lenni. Nyilvánvaló, hogy a kisebbségi létben, a 20-as években az erőteljesen működő cenzúra miatt a Bánk bán műsorra tűzése nehézségekbe ütközött. Mégis 1920—30 között (kivéve az 1922-es és 1923-as esztendőt) legalább egyszer minden évadban műsorra tűzte a Bánk bánt 70
