Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Sebestyén Mihály: A királynét megölni... - A Bánk bán és a történelmi tények

ismerősünk, a történet örökös mellékszereplője, Lipót ausztriai herceg. Szeptember 28- án, midőn a királyné és kísérete sátrában mulatott, az összeesküvők rajtuk ütöttek a pilisi erdőben. Péter ispán, Simon, Bánk veje és a Kacsics nembeli Simon kivont karddal rohantak a vadásztársaságra. Lipótnak sikerült lóra kapni, és sértetlenül eliszkolt, Berthol- dot és néhány papját tettlegesen bántalmazták a támadók, de legkivált Gertrúdot keresték, akit valamennyi igazságtalanság legfőbb okozójának tekintettek. Rá is leltek sátrában, hol Petur bán leszúrta, összekaszabolta a kétségbeesetten rimánkodó meráni asszonyt. Testének porcikáit a pilisi, francia földről behivott cisztercita szerzetesek (a szürkebarátok) szedték össze. Ők adták hírül a Leleszen időző királynak a felkoncoltatást. András pedig sebbel-lobbal tért meg útjából, a tett színhelyére sietett, elfogatta a menekülő Peturt, és azonnal törvényt látott. Az egyetlen kivégzett — karóbahúzásra ítélték Gertrud gyilkosát — a mondott Péter ispán volt.

Bélát, merthogy ő is jelen volt az esetnél — és a borzalmas képtől talán soha nem tud szabadulni, még akkor sem, amikor Magyarország határainál gyújtogatnak, öldösnek a tatárok 1241-ben —, a hét esztendős gyermeket a vasvári ispán, Miska vette magához. (Ezért András jelentős birtokadományokkal jutalmazta meg utóbb.)

Gertrúdot a pilisi cisztercita apátságban helyezték örök nyugalomra.

Az igazságszolgáltatás gépezete azonban itt Péter ispán kivégeztetésével egy időre megállt. II. Andrást elfoglalták az országos és a külhoni ügyek, 1217—1218-ban pedig a Szentföldön vitézkedik az V. kereszteshadjáratban.

Hogy az elégedetlenkedő főurak kedvére tegyen, 1214-ben fiát, Bélát megkoronáztatja, ám ennek királysága névleges marad egészen 1220-ig. Bertholdot utazgatni küldi két püspöke társaságában, s a körültekintő sógor nem üres tarsollyal távozik az országból. „Azt sem akarjuk titkolni Atyaságod előtt — panaszkodik András a pápának 1214-ben —, hogy a kalocsai érsek (Berthold), a mi kedvelt hívünk, kibe reményünket helyeztük, kit túlságos szerétéiből mások fölé emeltünk, és miatta majdnem az egész ország gyűlöletét magunkra vontuk — vegyük észre András csalódottságát és az összeesküvés okainak felderítésére tett erőfeszítéseit — tudtunk nélkül lefoglalta és elvitte azt a pénzösszeget, a hétezer márkát, melyet boldogemlékezetű feleségünk gyűjtött volt össze”. Bizonyára úgy gondolta, hogy nem tér vissza a boldog pátriába, s neki dukál mindez, nem Gertrúd félárva gyermekeinek, Bélának, Kálmánnak, Andrásnak, Máriának, vagy éppen a Wartburg várában éldegélő Erzsébetnek. (Gertrud mindössze 27—28 éves volt halála pillanatában.) Később mégis visszamerészkedett az országba, érseki székébe, a király bizalmasa maradt, sőt a pénzt is kénytelen volt visszaszolgáltatni, de felelős világi tisztséget nem töltött, nem tölthetett be többé. 1218-ban „felfelé buktatták”, aquileiai pátriárkává választották, s ekkor vált meg a kalocsai érsekségtől. 1251-ben fejezte be életét.

Az összeesküvés után András az országos méltóságok sorában változásokat hajt végre, például a nádori székből eltávolítja Bánkot, de nem válnak kegyvesztetté sem ő, sem életben maradt, Lengyelországba ki nem bújdosott társai. Sőt, ha hivatali pályájának alakulását tovább követjük, látnunk kell, hogy Bánk Pozsony vármegye ispánja marad, majd egy 1217-ben kelt oklevélben a király „kedves hívünknek” mondja, s kinevezi újból bánnak. Néhány év múltán királyi udvarispán, majd e méltósága mellé megszerzi a fejérvári, utóbb a bodrogi és abaújvári ispánságot is. Mindez arra utal, hogy nem Bánk volt az összeesküvés feje, csupán — mint korábban már hangsúlyoztuk — rangban, méltóságban legtekintélyesebb résztvevője. Csak 1222 után tűnik el a szemünk elől. Simon, a Kacsics nem tagja, 1214-ben étekfogómester, majd erdélyi vajda. János érsek pedig Esztergom megye örökös főispáni méltóságát szerzi meg maga és családja számára, ráadásul András a kereszteshadjárat idején rábízta az országot is.

Mivel magyarázható András megtorpanása, erélytelenesége?

A sokféle indok közül Hóman hajlik arra, hogy elhiggye, miszerint Andrást „magyar hívei, úgy látszik, meggyőzték Gertrúd és Berthold kormányzatának bűneiről, feltárták előtte az összeesküvés komoly és mélyenfekvő okait.” Kristó Gyula ezzel szemben a

42