Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Beke József: Dramaturgiai eszközök a Bánk bán szövegében

csak azt mondá: Bánkomhoz (5:386) vagy:

kiáltni hallom.

Le a’ Királyi székből! — Pártütés! (Mikhál 3:102)

D) Lehet ez a kiemelés az irónia, a gúny hangsúlyozója is, mint Aranynál:

Itt a kehely, igyál Uram László király,

Enyhít... mikép a sir! (V. László)

A drámában Petur így háborog:

Oh te szép nevű / magyar! (1:73) ugyanő mondja Gertrudisról:

aranyhegyek / zacskóba zárt szelével eltudá mázos kegyelmét osztogatni (2:145)

E) Gyakran előfordul a műben az ellentétes értelmű fogalmak ilyen kiemelése:

a’ tilalmas és

megengedödhetö ravaszkodás

úgy állnak-el, mint a’ Hazug, s Igaz (2:425)

(Az eláll ige jelentése itt: különbözik!)

Gertrudis hatalomvágyát így húzza alá az író:

Parancsolás! minő

más már csak ennek még a hangja is, mint engedelmeskedni (4:91)

Igen szép példája ez a párbeszéd is:

Tiborc: Oh, mint örültem, hogy szabad levék:

Bánk: Miképp örültem én bilincseimnek! (3:109)

F) Az ilyen kiemelés szerepelhet ismétlésben vagy fokozó ismétlésben is. Ez Aranynál is gyakori:

Cseh földön ül a rab,

Cseh földben a király (V. László)

A dráma Prológusában Ottó így beszél Melindáról:

De sírtt midőn valék vele — sirt, Bíberách! Pr:27)

Gertrudist a távozó Mikhál rejtélyesen így fenyegeti: reszkess szerencsédtől — jó éjtszakát!

A királyné „merően néz utánna”:

Reszkessek a’ szerencsémtől? miért?

Gertrudis a’ szerencsétől legyen reszketni kéntelen —? (4:316)

G) Katona elég gyakran alkalmazza azt a módszert is, hogy e kiemeléssel hosszabb szövegrészeket tesz hangsúlyossá. A Prológusban így érzékelteti, hogy Ottót egyre jobban elborítja a Melinda iránti vágyakozás:

Szerelmet érzek én, s csak az meríthet végnélkül édes Elysiumba, hol önnön szerelmünk önn’ Királynénk, szép életünk’ Világa, valódi Jó, forrása annak, a’mi Nagy, koporsó űrében Élet, és kívánt jövendőnk’ egyjetlen egy Kezesse — ... (Pr:47)

így szerepel Biberách közismert véleménye is:

Ott van a Haza,

hol a Haszon — s miért ne húzzam azt? (1:331) és Tiborc panaszának eme összefoglaló része is:

12